Nem tanácsos babfőzelékre és borsófőzelékre felosztani a világot, erről már írtam korábban. Hogy miért hozakodok elő ezzel most? Mert egy viszonylag ismertnek számító hölgy közösségi oldal-profilján méltatlankodott több sorban azon, hogy Magyarország blokkolta talán egyedüliként az EU által Ukrajnának küldött fegyverszállítmányokat. Méltatlankodott, elmondva Magyarországot mindenféle szégyelleni való országnak. Neki le kell tagadni magyarságát fejlettebb országokban, hiszen az igazán progresszív gondolkodás megköveteli, hogy ne álljunk a halált eredményező vérengzések prolongálásának útjába. Az ilyen személyeknek meglehetősen nagy felelősségük van abban, hogy miket posztolnak közösségi oldalaikon, mivel nem kevesen követik őket, akár mint bálványaikat, nyilván a tőle fiatalabbak, méghozzá leginkább kamaszok. Márpedig divatmodellként az ember ismertnek számít.
Mentségére legyen szólva, hogy divatmodell az illető hölgy, ezért hát mindenki el tudja őt helyezni a megfelelő helyen, és talán sokak a helyén tudják kezelni szavait. Egy divatmodellnek ugyebár soha nem magas tudásból és nagy észből kell megélnie. Az ő esetében tehát mentő körülmény a polgári foglalkozása, így mentségére legyen szólva, hogy a testéből, a szépségéből él, nem úgy, mint egy diplomás professzor mondjuk, akitől elvárható volna a propagandán való átlátás. Az illető egyébként egészen pontosan azt írta, hogy olyan érzés ez, mint amikor mondjuk apád alkoholista, a falu rossza, és megint mindenki arról beszél a faluban, hogy verekedett a kocsmában, aztán hazafelé odahányt a Mária-szobor elé és részegen fetrengett reggelig a hányásában. Szerinte, amikor a falu utcáján mész ilyenkor, látod az egymással sutymorgó embereket, akik elhallgatnak, amikor a közelükbe érsz, és lesajnáló, de egyben vádló tekintetet kapsz, hogy aztán összesúgjanak a hátad mögött, majd pedig a tanító részvéttel kérdezze meg az iskolában reggel, hogy jól vagy-e, miközben neked meg lesül az arcodról a bőr szégyenedben.
És hogyha ez önmagában még nem volna elég, ha nem szolgált még mindaz, amiről eddig szó volt ékes bizonyítékul a hölgy ostoba mivoltára, az egyik posztjában, amelyben büszkén kijelenti, hogy olasz állampolgárságot kapott, zárójelben, felkiáltójellel a mondat végén odaírja: nem orosz, OLASZ! Tehát orosznak lenni az ő szemszögéből nézve és faji alapon szégyen. Ez pedig már nem más, mint az az újkori fasizmus, amely az oroszokat kezdi oly módon kezelni, mint ahogy annak idején kezelték a zsidóságot. Igen, tudom, mostanában az elit körökbe vágyó, modern progresszív nyugati szemléletet fölvenni igyekvő karrieristáknál ez divatossá vált. Divatossá vált az ilyen típusú fiatal hölgyeknek fegyverekért ajvékolni, csak mert a szégyenlendő Fidesz párt az, amelyik megtagadta azok szállítását a szegény ukránoknak. Siralmas, hogy még csak nem is érzékelik, hogy ez már nagyon nem olyan típusú ügy, mint amikor mondjuk migráns, vagy egyéb korrupciós ügyeket illető kérdésekben ment szembe az EU-val a magyar kormány.
Valahogy ezek az emberek mégse vonulnak be az ukrán hadseregbe, hogy az orosz medve ellen feszüljenek, jóllehet Ukrajnában a mai napig folyamatosan várják az önkéntes jelentkezőket. Ahhoz, hogy belássuk, hogy a fegyveres harcok csakis halált meg vért hoznak el, még csak nem is feltétlen szükséges patriótának lennünk. Semmi köze az egésznek a dologhoz, sem semmilyen pártálláshoz és osztályhoz való tartozáshoz. Az egésznek egyszerűen a józan észhez van köze, semmi máshoz. Az ilyen embernek, mivel soha nem volt sem katona, sem pedig egy véres, sok halottat eredményező háború passzív, tehát civil részese sem, fogalma sincsen arról empirikus, elsőkézből való tapasztalatok hiányában, hogy mit is jelent egy háború. Hiába ítéli el a háborút elviekben, hiába olvasott véres kegyetlenkedésekről oly sok szörnyűséget a történelemkönyvekben, és hiába olvas ezekről úton-útfélen a világhálón. Azok mind másokkal történtek.
És amíg nem tudja elsőkézből azt, hogy milyen egy véres kimenetelű háború, amelynek során halottakat kell kerülgetnie a közvetlen környezetében, és nem tudhatja, hogy a következő földön fekvő hulla vajon ő lesz-e, addig az ilyen emberektől nem is várható el, hogy minden áron igyekezzenek elkerülni a háborút, és törekedjenek még a legszörnyűbb ellenséggel is a megegyezésre, a közös pontok megtalálására. Egészen addig csak sodródni fog a buta tömeget jelentő árral. És ez akkor igazán nagy probléma, amikor eljutunk a háborúig az ilyen egyének felvilágosulatlansága okán, és nem is annyira akkor, amikor főpolgármesterek ukrán meg szivárványos zászlót tűznek ki a hivatalaik falára, miközben a nemzeti zászlónak se híre, se hamva nincs.
