Felteszek egy kérdést, ami egész nap a fejemben motoszkál: vajon a zendülés után elengedte-e volna az orosz a zendülést elkövetett bandát egy olyan instabilabb országba, ahová most telepítettek ők atomtölteléket? Természetesen a szombati nap folyamán sokakban nagy izgalmakat kiváltott Putyin-ellenes zendülésről beszélek. Én egészen biztos vagyok abban, hogy nem. Egészen biztos vagyok abban, hogy színjáték volt az egész. Egy nagy műsor. Az első felvonásnak vége, Prigozsin kivonul. De most jól látom azt, hogy a progresszív, euróapai értelemben vett Elit a Wagnernek drukkol? Annak a Wagner csoportnak, amelyik még a wikipedia szerint is civileket erőszakoltak meg, raboltak ki és végeztek ki, valamint dezertőröket kínoztak meg és végeztek ki? De vizsgáljuk meg alaposabban, hogy pontosan mi is ez a Wagner csoport.
Kétezerhuszonkettő decemberében a Pentagonhoz tartozó John Kirby azt állította, hogy a Wagner-csoportnak ötvenezer harcosa van Ukrajnában, köztük tízezer zsoldos és negyvenezer elítélt. Mások több, mint húszezerre teszik a toborzott foglyok számát, az Ukrajnában harcoló egyéb zsoldosok számát pedig szintén húszezerre becsülik. Az Európai Unió egyébként és számos más ország a múltban szankciókat vezetett be a csoport ellen, azzal vádolva őket, hogy aláássák Ukrajna területi integritását és szuverenitását, destabilizálják a szíriai és líbiai helyzetet, valamint súlyosan megsértik az emberi jogokat. Ez utóbbi állítólag abból áll, hogy a csoport harcosai háborús bűnöket követtek el azokon a területeken, ahol bevetésre kerültek. Ezek a háborús bűnök álltak azokból a cselekedetekből ugyebár, melyekről néhány sorral feljebb már szót ejtettem. Bár maga a csoport ideológiailag nem vezérelt, a csoportot neonáci és szélsőjobboldali elemekkel hozták összefüggésbe.
És mondom, mindezt az Európai Unió tette, akik nagy pártolói és imádói jelenleg ettől a neonáci csoporttól várják Putyin, és ezáltal az egész világra kiterjedt gonosz legyőzését, és egyúttal nyilván az orosz-ukrán háború megszüntetését. Valahogy úgy, mint ahogy az egykor szélsőjobboldali politikusként agresszorkodó Jenyegijtől várták a megváltást néhány évvel ezelőtt, aki persze Putyinnal való szembe helyezkedése idején már jóval konszolidáltabb és visszafogottabb lett. Nagyon szívesen megnéztem volna ezen emberek fejét, amikor nagy dilemmában találva maguk éppen azt igyekeznek eldönteni, hogy most akkor melyik „orosznak” szurkoljanak? Mert lényegében tehát erről volt szó, ez volt a nagy kérdés számukra.
Valamennyien kifogásolták, hogy szerintük nem éppen hozzáértő emberek alkotnak nyilvánosan véleményt a háborús és alapvetően geopolitikai helyzetről, csakúgy, mint ahogy kifogásolták, hogy nem éppen hozzáértő emberek igyekeztek megfejteni a nagy kérdéseket nyilvánosan még annak idején a vírus, – és ebből adódóan járványkérdéseket. Gúnyolódásuk nem ismert határokat, miszerint az új szakértők átképezik magukat egyik pillanatról a másikra gyorstalpalón virológusból geopolitikai meg háborús szakértővé, és az ehhez szükséges kezdőszetteket ábrákon posztolva mutogatják. Ezek valóban szellemesek egyébként. Előfordul, amikor már csaknem dühös hangnemben kérdezik, mindennemű humor nélkül, hogy ez meg az netán szakértője a témának? Na már most, mint az tudvalevő, a politika azért politika, mert mindenkit érint, ennélfogva pedig mindenkinek lehet véleménye politikai kérdésekről, melyeknek akár nagyobb közönség előtt hangot is adhat. (Lásd az angolokat, amikor kiáll elkiabálni boldog-boldogtalan boldog-boldogtalannak az általában nem éppen visszafogott véleményét abban a bizonyos parkban.) És hiába hangzik ördöngösen és tudományosan a geo szócska, és a geopolitika, mint szakkifejezés. Persze, lehet belőle tudományt csinálni, mint ahogy manapság jóformán mindenből tudományt csinálnak leginkább azért, hogy lehessen pénzért oktatni, vagy mert éppen néhány sznob úgy gondolja, hogy amit csinálnak, vagy amit mások ő szerintük virtuóz módjára csinálnak és művelnek, tudományos.
Agyon sterilizált világunkban lassan már egy vécét nem lehet megpucolni tudományos alapképzettség nélkül. Minél régebbre megyünk vissza, annál inkább azt láthatjuk, hogy aki értett valamihez, az egyszerűen csinálta. Amennyiben pedig valamit rosszul csinált, nem feltétlen a tudományos szakképesítés hiányát rótták fel neki, hanem a hiányos tudását és a pökhendiségét az adott területet illetően, amiért megfelelő tájékozódás hiányában, szerénytelenül és minden alázat nélkül kontárkodik bele valamibe. Természetesen nem arra szólítok fel, hogy mindenki csinálja, ami éppen az eszébe jut hátha beletalálok, hátha nem alapon. Isten őrizz! Mint azt már mondtam, a megfelelő és szakirányú tájékozódás elengedhetetlen, viszont ez nem feltétlen kell, hogy együtt járjon államilag elismert oklevelekkel olyan intézményektől, amelyeknek standard módon meg van szabva, hogy lehetőleg öljön ki minden természetes érdeklődést és életkedvet a diákságból. A háború tehát politika. Háborús szakértő és politológus is léteznek, mint szakmák, de ugyan, ne vicceljünk már… Most képzeljük csak el, hogy akárki elkezd politizálni, és politológusi diplomát kérünk rajta számon. Csaknem mindenkinek a fejét homokba kellene dugnia egy ilyen világban. A cél egyébként pontosan az, hogy ne kérdőjelezz meg semmit, bízz mindent csak a szakemberekre, míg te magad pedig foglalkozz a saját szakterületeddel.
Ha a fogorvos hibázik és beleejt a torkodba egy apró fémszerkezetet, ami a gyomrodba érve beláthatatlan következményeket okoz, abban az esetben eszedbe ne jusson reklamálni és perelni! Hiszen mégis mi vagy te, fogorvos? Nem vagy szakértője a témának! Ha a buszvezető saját hibájából balesetet okoz, és betörik a koponyád, eszedbe ne jusson reklamálni és perelni, hiszen buszvezető a szakmád? Nem? Na ugye! Ha az építész egy olyan házat tervez, amelyben a plafon a fejedre esik, eszedbe ne jusson reklamálni meg perelni, hiszen nem vagy te építész! Mindenki maradjon meg a saját szakmájánál. És hogy erre miért tértem ki? Például azért, mert az amerikai elnök felemelt mutatóujjal mentegetődzik, miszerint nekik semmi közük nincsen a Wagner-lázadáshoz. Nocsak, nocsak! Na de miért mondja ezt? Valakik azt mondták, hogy közük volna hozzá? Nahát! Emlékszem, annak idején én is gyorsan mindent megmagyaráztam, tagadtam, tereltem, amikor valamit megtettem, amit nem szabadott volna, és szépíteni akartam a dolgot a szüleim előtt. Egy diplomás politológus nagy eséllyel azt mondaná, igazat beszél az amerikai elnök. De mi vegyük csak elő a józan paraszti eszünket, és akinek van, az támaszkodjon a jó emberismeretére. Jól ismerjük az emberi pszichét? Akkor legyünk kellőképpen tájékozottak.
