Néhány szót én is hozzá szólnék a telefonelkobzásokhoz. A régi időkben sem lehetett drogot és pornót behurcolni az iskolákba, vagyis lényegében semmi sem változott. Lehet szidni a mobiltelefonok kitiltására vonatkozó törvényt, de meg lehet közelíteni ezt a kérdést mondjuk egy kicsit gyakorlatiasabban is. Például gondoljunk csak arra, elég szomorú, hogy a mobiltelefonok használata, az idegrendszerre és a civilizációra egyaránt káros közösségi oldalak használata olyan mértéket öltött, hogy a legmagasabb szinten kell közbeavatkozni. Mindazt, amit a telefontól szeretnének megkapni a diákok, csinálhatják iskolán kívül. Nem érdemes aggódni, hiszen lassan úgyis a testükbe lesz építve minden olyan technika, melyeket most a vérnyomásunkat és kedélyállapotunkat, valamint egészségi állapotunkat számontartó okostelefonok és okosórák tartalmaznak. Elon Musk és a hozzá hasonszőrűek társasága kiborgot fog csinálni belőlük. Felesleges lázadni, hisz nem maradtok emberek sehogyan, semmiképp sem. Láttam a napokban egy diák tweetjét, amelyben felteszi a következő kérdést: Ember, láncot amúgy a lábunkra nem kapunk? Legalább a bilincs színe választható lesz?
Faramuci és nevetséges ez a helyzet persze, tekintve, hogy maga az okostelefon a lánc, amely zombivá tette jóformán a teljes emberiséget, a fiatalságot par excellence. És miután meghoznak olyan döntéseket Európa valamennyi országában, mint amilyeneket most meghoztak – ki tudja, hogy egészen pontosan mi okból -, a diákság saját fiatalságának bilincséért lázad. Tiszta tudat és elmezavart, valóságos Stockholm-szinndrómát alakítanak ki a diákságban. Sajátságos, patologikus szerelem és ragaszkodás fűzi őket immár okostelefon nevet viselő fogva tartójukhoz. Persze ugyanakkor elmondható az is, hogy valahol nevetséges és érthetetlen az iránytartás szándékát tekintve az, hogy kétezerhuszonnégyben betiltják akár munkahelyeken, akár iskolákban az okostelefonokat, éppen az ősz legelején, amikor is kezdetét veszi elméletileg a program, miszerint az emberek személyes igazolványaikat digitális formátumban elhelyezik állandó használatra azokban, továbbá megágyaznak a digitális pénz használatának. Amit már gyakorlatilag használnak is sokan, hiszen számos felebarátunk fizet a mobiltelefonjával. Mert többek között éppen az okostelefon az a kényelmes börtön, amelyet szántak a tespedés útjára lépett emberiségnek már hetven évvel ezelőtt.
Na már most remélem, nem szükséges külön felhívni a figyelmet arra, hogy ez így miféle jogi problémákat idézhet elő. Az adatvédelem és GDPR kifejezésekkel gondolom tisztában van mindenki. Ha a személy azonosítására használt telefont le kell adni a pedagógusnak, akkor a közjogi helyzetet értékelve voltaképpen mi is történik? Csak nem bűncselekmény? Egyébként még azt se lehet teljesen kizárni, hogy pszichológiai tesztnek vetik alá az embereket, tekintve, hogy mainapság már puskák, szuronyok és ágyúk helyett főleg pszichológiai harcot folytatnak. Tökélyre fejlesztett pszichológiai harcot. Fellázítják őket és huszonegyedik század technikához fűződő jogaikért való harcra sarkallják őket. Az Internet, a barátok közt, az okostelefon mind csupa olyan dolgok, amelyekkel nem lehet viccelni.
Lehet padlást söpörni, lehet tönkretenni a kisvállalkozókat, lehet gyilkolni és rabolni, de a szent tehénhez, vagyis az elektromos kütyühöz nyúlni tilos. Hisz emlékszünk még az internetadóra, amely ellen való fellépéstől menten meghátrált és visszavonulót fújt az apparátus. Garantált lesz az egységes kiállás, tekintve, hogy tanárok is nevetségesnek találják az őket is érintő mobiltelefon-megvonást. És akkor majd jönnek a megmentő szerepben tetszelgők, akiket vállukon felemelve ovációban éljenez és tapsol a megváltott tömeg, amiért vissza kapják az őket alanyi jogon megillető telefonjaikat, és mert annak permanens jelleggel való megtartásához meglehetősen komoly előnyöket biztosítanak majd minden bizonnyal a digitális igazolványok, minden további nélkül digitalizálásnak, sőt még akár csipelésnek is alá fogja magát a nagy többség vetni.
Nem is beszéltem még arról, hogy van egy nem kicsi réteg, amely manapság mobiltelefonnal fizet. Persze, ezt a problémát úgy orvosolják, hogy kinyomtatják a QR-kódot. Igen, a huszonegyedik században, amikor is milliószor el lett már mondva és meg lett ígérve, hogy mostantól aztán majd az erdőirtások felhagyása révén és miatt csökkentik a papírkitermelést. Éppen ez a legfőbb indok a digitalizációra, éppen a környezetvédelem örve alatt történik mindez. Erre most tessék, itt van a nyomtatott QR-kód, megkaptuk a nyakunkba éppen a személyes okiratok okostelefonba való költözése előtt közvetlen… Nesze neked digitalizáció. Egyébként mindenképp érdekes és érdemes lesz figyelemmel követni, hogy hová fog vezetni ez az egész. Amilyen érthetetlennek tűnik elsőre az, hogy miért éppen a teljes digitalizáció előkapujában teszik intézményessé a digitális eszközök elkobzását, legalább olyan könnyedén találhatunk rá logikus és észszerű magyarázatot is. Az imént azt fejtegettem, hogy miféle jogi következménnyel járhat az, hogyha elkobozzák a telefonokat. Na már most amennyiben, ha idejekorán e szisztémához szoktatják a diákságot, abban az esetben az ilyesmi senkit sem fog érdekelni. Mint ahogy nem érdekelt jóformán senkit sem az a rengeteg jogtiprás, amit járványintézkedések örve alatt az emberiség rovására elkövettek néhány évvel ezelőtt.
Miután egyszerű tényként közölték, hogy a jövőben a jegyellenőr egész egyszerűen megszerezheti az adatainkat egyetlen csippentéssel, ugyanígy fogják beszedni akár munkahelyeken is egy orwelli társadalomban ideiglenes elkobzásra és elzárásra a személyes iratok tárolására is használandó okostelefonokat. Mindenesetre többféle lehetséges jövőképet, mint aspiráns eredményt felsoroltam, kiderül, hogy milyen irányba fog egészen pontosan tovább menni ez a dolog.
