Induljunk ki abból az eléletből, ami sokak szerint hókuszpókusz és áltudomány. Nyilván a materialisták szerint, Tehát induljunk ki abból, hogy a világ tudatunk kivetülése egy konkrét hely helyett. Mondjuk egy sötét, tehetetlenséget nyújtó, csillagokkal teli világűrben keringő gömbföld helyett. A materialisták szerint az úgynevezett mennyország, tehát odaát egy tündérmese, ami kinevetendő. A halálközeli élményt átélt emberek viszont váltig állítják, hogy a mennyország egy létező dolog, még inkább létezőbb, mint a földi, fizikai valóságunk. És ahhoz is körmük szakadtáig ragaszkodnak, hogy ez a mennyország nem egy konkrét hely, hanem egy állapot. Érzékelték ezt annak ellenére ottlétük alatt, hogy legalább annyira helyben érezték maguk, mint amennyire „helyben” érzi magát a földön a fizikai valóságban élő ember.
Mégis tökéletesen tudni vélték azt, hogy egyfajta állapotban tartózkodnak, mint ahogy jól tudjuk, álmainkban is pontosan ez a helyzet. Mi van akkor, hogyha fizikai valóságunkban is pontosan ugyanez a helyzet? Mi van akkor, ha „földünk” is egy ilyen állapot, annak minden egzaktságával, fájdalmával és betonszilárdságával együtt? Ennek most azért van jelentősége, mert a globális felmelegedéssel riogatnak, és határozott lépéseket kívánnak ennek ürügyén tenni. Természetesen az egyén kárára, amely a kollektívum számára végül magát a mennyországot fogja a forgatókönyv szerint eredményezni. De mivel nem létezik egészen konkrétan odakint, és amit látunk, mindazt azután látjuk, miután az agy feldolgozta azt nekünk, ezért – mint ahogy egyébként minden külsőnek mondható folyamat – a globális felmelegedés oka nem lehet emberen kívül eső ok. Míg a néhány éve jobblétre szenderült fizikus, Géczy Gábor véleménye az volt, hogy a föld csakúgy, mint az ember és az állat, amikor beteg, szintén ő maga is megemelte a testhőmérsékletét, én, mint individum azon a véleményen vagyok, hogy a pusztító hatást eredményező klímaváltozás egész egyszerűen az emberi romlottság terméke.
Az emberben végbe menő folyamatok vissza tükröződése mindez csupán, hiszen a világ sem más egyébként, mint egy tükör. A szén-dioxid kibocsátás és egyéb hangzatos káros emberi tevékenység meg mindössze talán csak részletkérdések, fragmentumok a nagy egészből. A világ nyilvánvalóan azért beteg, mert az ember beteg. Mivel a világ maga az ember. Az Istenember. A kettő nem két külön lapra tartozik, a kettőt nem lehet elszeparálni egymástól. És tehát ebből következik az, hogy globális klímaváltozás mindösszesen csak egy emberi tevékenységre való reakció.
