Terroristavadászat a szeretet nevében

Nick Vujicicről írtam már korábban. Nem, mint pozitív jelenségként emlegettem őt és az ő „munkásságát”, mivel egyébként azt gondolom, hogy ezt nem is lehet megtenni vele kapcsolatban. Eddig sem volt a kirakati baba a szívem csücske, ezúttal azonban meglehetősen nagyot csökkent a szememben. A végtag nélküli férfi nemrég Izraelben járt, és Benjamin Netanjahu vendége volt. Egy műsorban aztán nem győzött eleget ömlengeni Izraelről, mondva, hogy milyen rengeteget köszönhet az országnak, és hogy nincsen a világon jobb hely, mint Izrael. Hogy mennyi mindent köszönhet a férfi Izraelnek, azt nem tudom, de mindenesetre az utóbbi állításával vitatkoznék. Izrael egy olyan ország, amely minden populáris eszközt megragad, hogy nagyobbnak tűnjön az emberek szemében, és lehetőleg – ha van arra mód és lehetőség -, a földig lehúzza az ellenséget e megoldások révén és által, akik lesznek a gyűlölködni vágyóknak azok, akik voltak a zsidók ugyanezen embertípusnak nyolcvan évvel ezelőtt.

Az Amerikai diplomácia pedig azt kommunikálja, hogy az izraelieknek minden joga megvan az ősi szakrális földjükhöz. Előttem van a képviselő képe, amint kimondja ezeket a szavakat, és rögtön felbukkan lelki szemeim előtt a képben egy indián, amint a férfi mellé hajol, és halvány mosolyra húzva a száját felmutatva rá helyesel, hogy aztán az amerikai – észre véve őt – rögtön tanácstalan visszakozásba kezdjen, mintha csak azt mondaná: én nem teljesen így gondoltam ezt az egészet! Izrael rákapcsolt: újabban Libanont újból támadja. Én a magam részéről nem emlékszem, hogy mi az indok arra, hogy Izrael katonasága támadja Libanont? De hát kell indok bármihez is a cionistáknak? Az egyik oldal azt mondja, hogy Oroszország áll a háttérben, a másik oldal pedig azt, hogy az USA. Én mindenesetre csak azt tudom, hogy az infláció – csakúgy, mint az orosz-ukrán háború kitörése után, valamint a koronavírus-járvány ideje alatt – rendkívüli módon a bankvilág kezére játszik. A fegyveripar évek óta szó szerint arat. Keresd mindig a nevető harmadikat, és ha megtalálod, akkor meg is találtad a tettest.

Libanon bombázása kapcsán azt mondják, hogy az indok Libanon felől a Hezbollah, valahogy úgy, mint ahogy Gázában a Hamasz. Azt is mondják, hogy egyik oldalon sem a civil lakosság bombázása a cél Izrael részéről. Nevetséges feltételezés. Nevetséges a terroristákról beszélni, mint kiirtandó célpontokról, akik a lakosság köreiben bujkálnak, és minden áron végezni kell velük. Hát persze. Még olyan áron is, hogy esetleg megölünk ártatlanokat tömegével. Gyermekeket, csecsemőket, öregasszonyokat. Egy fenét nem a civil lakosság a cél. Nagyon is a civil lakosság a cél, csak ők a cél, senki más. Terroristák? Dehát mégis kik azok a terroristák? Hát terroristavadászat címszó alatt mindent el lehet intézni? Ha engem meglopott és megvert valaki, egy pisztollyal utána mehetek bárhova, és ha emberek között bujkál, lelövöldözhetem az összes embert, akik között megbújik, csak hogy elégtételt vehessek, hiszen jogom van hozzá? Mert ezek szerint ez így van, ennek így kell lennie. Ha nem a civil lakosság lenne a célpont, akkor nem bombáztak volna le tízezer ártatlan embert, gyereket, csecsemőt, öreget. Vagy mindez járulékos veszteség? Belefér még? Véletlen volt, bocsi?

Ha nem a civil lakosság lenne a célpont, akkor nem bombázták volna a biztonságosnak nyilvánított menekülő folyosón az észak-Gázából délre menekülőket. Nyilvánvaló tehát, hogy a terrorista mese csak ürügy a népirtásra. Megmondták már, hogy sokan vagyunk. Megmondta ezt többek között Vilmos herceg is. Nem csodálkozhatunk hát, hogy ilyenek történnek, mint ami történik Izrael és Palesztina között. De nem csodálkozhatunk az orosz-ukrán eseten sem. Nem csodálkozhatunk azokon a jeleken, amelyek egyenesen, minden félreértés nélkül arra engednek következtetni minket, hogy itt nem másra megy ki a játék, mint a tömeggyilkosságokra. Ezért bombáznak és lőnek tömegeket, miközben arról beszélnek, hogy dehát terroristák bujkáltak köztük.

Ennél már csak az lenne az elképesztőbb, hogyha azt mondanák, potenciális terroristák bujkálnak e tömegek között. És kommunikálják mindezt maguk a legnagyobb terroristák. Egyszerűsítsük le: a rossz. A gonosz. A sátán. Az ördög. A világból márpedig soha nem fog eltűnni a sötétség, amíg az emberi faj létezni fog. Ami a jó képében tetszeleg természetesen. Ami úgy néz ki, mint az az izraeli katona, amelyik áll a sivatagban egy szivárványos zászlóval, amelyen a következő felirat olvasható: In the name of love. A szeretet nevében. Tehát a szeretet nevében vonulnak el gyilkolni? Isten és a szeretet jegyében és nevében? Nincsenek szavak.

tmz

Biocentrizmus

Egymás fegyveres ölelésében

Már nem egyszer beszéltek úgy a világ különböző országainak a felfegyverkezéséről nekem, mint afféle pozitív jelenségről, amely mintegy megteremteni hivatott a világbékét voltaképpen. Ilyenkor azt beszélik teljes meggyőződéssel, hogy a békét egyedül csakis a legkorszerűbb, legmodernebb fegyverek birtoklása hozhatja el. Mi már az atom? Az atom, mint fegyver lassan olyan számba fog menni, mint nyolcvan […]

Read More
Biocentrizmus

A klímaváltozás, mint immanens jelenség

Induljunk ki abból az eléletből, ami sokak szerint hókuszpókusz és áltudomány. Nyilván a materialisták szerint, Tehát induljunk ki abból, hogy a világ tudatunk kivetülése egy konkrét hely helyett. Mondjuk egy sötét, tehetetlenséget nyújtó, csillagokkal teli világűrben keringő gömbföld helyett. A materialisták szerint az úgynevezett mennyország, tehát odaát egy tündérmese, ami kinevetendő. A halálközeli élményt átélt […]

Read More
Biocentrizmus

Paradoxon

Gonoszság gonoszság hátán. Valahogy így lehetne jellemezni az elmúlt időszakot. Doktor Eli David azt posztolja már egy jó ideje az x-en, hogy Kongóban, Nigériában és egyéb afrikai országokban ennyi meg annyi lemészárolt halott embert eredményezett az ottani háború, és mert az izraeli háborúval foglalkoznak sokan, ezért ők antiszemiták. Szegény, szerencsétlen zsidó vezetésért mindjárt elmorzsolok egy […]

Read More