Vannak emberek, akik nem hiszik el, hogy az izraeli hadsereg megölt tízezer embert, amiből négyezer gyerek. Ők azt állítják, hogy a Hamasz csak hazudja, hogy meghalt bárki is. Nos, hát rendben. Akkor hát legyen nemzetközi vizsgálóbíróság, aki kivizsgálja tüzetesen az eseteket, és Izrael pedig engedje őket dolgozni. Gondolom, önként alávetik magukat ilyenek után, mint amit a nemzetközi büntetőbíróságnál produkáltak. Egészen pontosan arról van szó, hogy a közgyűlés konferenciát hívott össze Rómában ezerkilencszázkilencvennyolc júniusában azzal a céllal, hogy a szerződést véglegesítse, hogy az a bíróság alapokmánya legyen. Ezerkilencszázkilencvennyolc július tizenhetedikén a Nemzetközi Büntetőbíróság római statútumát százhúsz szavazattal fogadták el hét ellenében, huszonegy ország tartózkodott. A hét ország, amely a szerződés ellen szavazott: Kína, Irak, Izrael, Líbia, Katar, az Amerikai Egyesült Államok és Jemen.
Izrael azért utasította el a szerződést, mert a háborús bűncselekmények listájába felvették a „népesség megszállt területre történő áttelepítését”. Még a legnépszerűbb izraeli kormányközeli tévének elég valósághűek a számok, csak éppen ott azt írják a megölt civilek száma alá, hogy „likvidált terrorista”. Gyerekgyilkos katonákat civilek mellé pakolni a nagyobb szám érdekében gusztustalan az áldozatokkal szemben. Ám azok az emberek, akiknek ez az egész csak egy futballmeccs, mindezt természetesen nem érthetik. Mindez az izraeli nacionalizmussal kezdődött a tizenkilencedik század végén. Ez nem a telepesekről vagy Ciszjordánia annektálásáról szól. Ben Gurion óta az a policy, hogy az „arabok” nem lehetnek szuverének, csak az izraeliek. Egészen addig, amíg az apartheid nem szűnik meg, nem lesz béke. Egyesek azt mondják, hogy Izraelben senkit sem különböztetnek meg faji értelemben. Az igaz, hogy az Izraelben élő araboknak ugyanúgy van állampolgárságuk papíron. Az is igaz, hogy ugyanolyan jogaik vannak, mint a zsidóknak, papíron. Leginkább a megszállt területeken van a jelentős mértékű megkülönböztetés. Ezért kellene onnan kivonulni, vagy állampolgárságot adni az ott élőknek. A valósághoz viszont hozzá tartozik, hogy még az örményeket is zaklatják a negyedükben Jeruzsálemben. A legnépszerűbb izraeli kormányközeli tévének elég valósághűek a számok, csak éppen ott azt írják a megölt civilek száma alá, hogy „likvidált terrorista”. Izrael részéről etnikai tisztogatás zajlik.
El kell felejteni végre a Hamaszt, amit Izrael hozott létre, hogy rá lehessen kenni mindent, ami az ő terrorcselekedetük, és be kell végre látni, hogy etnikai tisztogatás megy. Téved az, aki azt mondja, hogy mert a Hamasz élő pajzsnak használja a civil lakosságot, ezért teljesen legális Gáza porig rombolása. Téved az, aki felül annak a hazugságnak, hogy a Hamasz fegyverraktárait iskolák, kórházak, lakóépületek alá helyezte. De még ha tegyük fel így is van, akkor egyetlen szavuk nem lehet ugyanezeknek az embereknek viszont azért, amiért az orosz elnök bombázza Ukrajnát azzal az ürüggyel, hogy biolaborok működnek az ország területén. Mert hogyha nekik lehet, akkor azoknak is lehessen. Vagy, hogyha nekik nem lehet, akkor a másiknak se lehessen. Amit szabad Jupiternek, azt szabadjon már a kisökörnek is, és fordítva.
Úgy látom, hogy rendkívül fontos a magyar jobboldalnak és főleg Magyarország kormányának, hogy a zsidók jobban érezzék Magyarországon maguk, mint mondjuk akár a muszlim bevándorlók. Lépten-nyomon feltűnik egy-egy cikk, amelyben örömmel nyugtázva van, hogy Budapest az egyetlen olyan nagy európai főváros, amely megérdemli a zsidók számára biztonságos jelzőt. Biztos vagyok abban, hogy ez nem igaz. Akkor hát miért állítanak ilyet? Mivel már rendkívül otthon érzik magukat Magyarországon. Túlságosan is biztonságban érzik magukat Budapesten és egész Magyarországon. Valahogy így kezdődött ez a dolog száz évvel ezelőtt Palesztina területén is. Aztán láthatjuk, hogy mi lett ebből az egész dologból. Mert egyébként miért is kellene a zsidóknak félniük? Nem a múlt század elején-közepén élünk. Egy zsidóról – hacsak nem mutatja ki amolyan nagymagyar módon zsidó mivoltát – nem állapítható meg zsidó mivolta. Legfeljebb az orrán lehet látni, ha az jellegzetesen kampós, hosszú. Akinek tiszta a lelkiismerete, az nem fél. Az indiánok nem félnek sehol sem Amerikában, jóllehet még jobban irtották őket ott egykor, mint valaha bárhol is a zsidókat a világon.
Fontos kérdés, hogy pontosan mikor állt ki a nemzetközi zsidóság értünk, magyarokért, amikor Brüsszel és a szélsőbal antiszemitizmussal vádolta meg a magyarságot? Én nem emlékszem ilyenre. Ha olyan nagyon fontosnak érzik hangsúlyozni minduntalan azt, hogy Magyarországon biztonságban érzik maguk, akkor ezt miért nem tették meg? Megmondom. Nekik az csak jó üzlet, hogyha a magyarokat olykor antiszemitizmussal vádolják, és lelkiismeretfurdalást, mintegy bizonyítási kényszert ébresztenek, ültetnek el bennünk.
