Állítólag feltalált egy brit tudós egy időutazó gépet. Azt beszélik, ez most aztán ténylegesen komoly, ellentétben a korábbiakban megtett komolyan nem vehető kísérletekkel, amelyekről utóbb többnyire mindig kiderült, hogy gyerekcipőben jártak. Talán tudatos hülyítés folyik, mindenesetre nem szeretnék leszólni egyetlen tudóst sem, hiszen nem tisztem ítélkezni más tudása, esetleg hiányos szaktudása felett. Már ejtettem szót a tudósok pökhendiségéről, és mérhetetlen kreativitásuk és lexikális tudásuk ellenére fennálló, a mindenség megértéséhez és feltérképezéséhez való inkompetenciájukról. És hogy miért inkompetensek? Nem volnának elég felkészültek? Nos, ember nem lehet elég felkészült arra, hogy teljességgel megértse és feltérképezze a mindenséget, hogy olyan szinten megválaszoljon minden fennálló kérdést, hogy az az emberi kíváncsiságot maradéktalanul kielégítse. Az összes tudós, aki eddig kutatott az idő természete után és minden igyekezetével egy időutazó gép feltalálásán ügyködött, az teljesen rossz irányba indult el. Az időutazás, amit meg akarnak valósítani, egyedül a világunkat létrehozó teremtő navigálásával teljesíthető.
Az idő tudniillik nem egy rajtunk kívül álló és létező objektív jelenség, hanem egy szubjektív, elménk által érzékelt belső jelenség. Csakúgy immanens, szervesen az elméhez tartozó jelenség, mint egyébként a tér, mint egyébként voltaképp az egész világunk. Az idő természetének kutatásakor egész egyszerűen ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A Időutazás fizikai testünkkel tehát nem lehetséges, egyedül meditatív állapotban kivitelezhető elménkkel.
Vegyük példának a halálközeli élményeket, amikor leperegnek az ember szeme előtt életének mérföldkövet jelentő eseményei. Sok ilyen élményt átélt számol be ezekről az emlékekről úgy, mint amiket nem is annyira egy film visszanézéseként élt meg, sokkal inkább úgy élte meg azokat, mintha azok éppen a mostban, abban a szent pillanatban történtek volna. Mert idő nincs. Vagyis csak azért van Einstein szerint, mert minden nem történhet egyszerre. Márpedig valójában minden egyszerre, egyidőben történik. Mert az idő viszonylagos, mert múlt, jelen és jövő egyidejűleg, szimultán létezik. De nemhogy az idő illúzió, az anyag maga is az. Az embernek alapvetően egyetlen érzete van. Amikor érzékelünk, egy mentális termék jelenik meg elménkben pillanatról pillanatra való váltakozással, amit mi időnek érzékelünk. De ezek a képkockák a mostba vannak belesűrítve, ám mivel a tudatunk nincsen olyan állapotban, hogy egyszerre észleljen mindent (egyébként kis koncentrációval gondolkozhat mindenki szimultán módon, ám ezt nehéz kiterjeszteni univerzálisan), ezért tűnik folyamatnak az egész. Tulajdonképpen már minden megtörtént, mivel mentális megjelenésű a világ. Én hozom létre azt az állapotot, amelyben most vagyok, meg rajtam kívül még sokan mások, mivel mindenki kapcsolatban van egymással. Ezért vagyunk képesek megálmodni a jövőt és megérezni ébren, még ha csak pillanatokkal előre is. Az anyag, a tér és az idő kölcsönhatásban nyilvánul meg, Ezeknek köszönhető, hogy az univerzum látszólag olyan anyaghalmazokból áll, amelyek kisebb-nagyobb távolságra helyezkednek el egymástól. Természetesen ez csak látszat, a valóság egy lehetséges megnyilvánulása, mert a sokak által ismert világegyetem valójában nem más, mint olyan mentális és asztrális cselekedetek végtelen teljessége, amelyek megjelennek az anyagi valóságban is.
A tér és az idő sokunk által ismert megnyilvánulása mindössze egyik aspektusa teljes valójuknak. Ezt a korlátozott formát akkor fogadjuk el egyetlen valóságnak, amikor az anyagi létbe fókuszáljuk magunkat. A teljes létezésben nincs értelme az egyszerre, múlt, jelen, jövő szavaknak. Az idő alapvetően nem telik, valójában csak a most végtelen pillanata létezik. Mindaz, ami a múltban megtörtént vagy a jövő még bekövetkező eseményeinek tartotok, valójában már létezik a most pillanatpontjában. A mindenség mindig mindenhol létezik, csak a ti egyéniségetek halad benne. Ennek köszönhetően lesznek emlékeitek, a jövőtöket pedig a korlátaitok miatt nem ismeritek. Az élet a teljes létezőből minden irányba árad: a mostaninak hitt fejlett létforma nem a korábbinak hitt fejletlenből alakult ki. A múltbéli, a jelenlegi és az elkövetkezendő életek mind egyszerre, szimultán zajlanak, és a hatás meg a kapcsolatteremtés oda-vissza, azonnal működik. Noha látszatra napról napra, a realitás talaján él az ember, valójában mindenki ott remekel más világok, más dimenziók filmjeiben is. Mivel ezen egyéniségeitekről nincsen tudomásotok, nem könnyű elfogadnotok a létezésüket.
Például ezekről a jelenségekről szót ejthetne, jobban mondva akár vallhatna Lewis Hamilton forma-egyes autóversenyző, aki olyan rendkívüli mértékben aggodalmat mutat a sportban szerinte korlátozásra került szólásszabadság miatt. Mert tulajdonképpen, ha nem is kezelik titokként a tényt, miszerint mi, emberek nem a test vagyunk, hanem a lélek, amely kölcsön kapta a testet, amely testen keresztül csak érzékelünk, feldolgozunk és továbbítunk információkat, hogy az agy nem tárol, csak feldolgoz információkat, hiszen nem is lehetne, de mindent elkövetnek azért, hogy egy bolondnak tűnjék fel az, aki ezt a nézetet hangoztatja. Kiállhatna, és elmondhatná az igazat erről a Sir, hiszen azt mondta, hogy nem is szeretné folytatni a sportot, amennyiben nem mondhatja el az igazat az embereknek. Az orosz sportolókat ért elnyomásért eddig mindenesetre nem emelte fel a szavát. Felemelte a feketék mellett viszont azon arab országokban voltaképpen ártatlanul halálra ítélt emberekért, amely országokban minden évben versenyez. Már évek óta elmondja Hamilton, hogy szerinte nem helyes olyan diktatórikus elven funkcionáló országokban versenyeznie, ahol rendszerkritikus újságírókat ítélnek halálra, de ugyanakkor pedig végül csak beadja a derekát minden bojkottot magában hordozó fenyegetése ellenére, és részt vesz többnyire világbajnoki esélyesként a temérdek pénzeket fizető emirátusi versenyeken. Pedig tényleg itt lenne most már az ideje, hogy ne csak a száját jártassa a Sir, mert a szivárványos bukósisak meg az egyéni bohóckodásai a függöny-öltözetével meg a színpad levegőjének láthatatlan kötelekkel való átszelésével elég kevés.
Azért álljon ki, amiben hisz, hogyha valamiért kiáll, és ne induljon azon országok nagydíjain, ahol szerinte nincs minden rendben az emberi jogokkal. Mert ha valami, akkor az nagyot szólna, ha a hétszeres világbajnok nem versenyezne politikai nézetei miatt. Ahhoz viszont nem elég tökös a Sir, hiszen végtére ő is csak egy alkalmazott, akinek, ha kell a pénz, meg az annál is több pénz, azt kell csinálni, amit a főnök úr mond. Így aztán Lewis Hamilton se különb senkinél, aki szintén csak a saját jól belátott érdekeit nézi. Vagy elmondhatná esetleg még Hamilton, hogy miképpen működik a tér-idő megcsapolása, azaz az ingyenenergia, ami Tesla óta létezik, sőt, akár bemutathatná, hogy számtalan helyen használják ezt a világon. Azt is elmondhatná, hogy bármilyen betegséget tudnak már régóta gyógyítani bizonyos körökben, vagy azt is, hogy a háború a világon a legnagyobb üzlet, és bizonyos körök mindig is erre törekedtek.
Természetesen Hamilton amellett, hogy veszélyeztetné egy ilyen esetleges őszinteségi rohammal a saját testi épségét, hirtelen lecsökkenne feliratkozóinak száma, mert a selejt lemorzsolódik, és tovább alszik a mátrixban, mivel ott nekik nagyon is jó. Az a féle tömeg, amelyik nálunk nyilvános megkövezését kívánja tiszta szívéből Lakodalom Lajosnak csip-csup áramügyért, miközben Kadhafi országában nem volt állampolgár, akinek rezsit kellett fizetnie. Miközben fel kellene tenni a kérdést, hogy ugyan miért kell nekünk még mindig rezsiszámlákkal bajlódnunk, amikor rengeteg természetes megoldás van már az ingyenes energiahasználatra. Miközben ugyanaz a társaság lopja ki a szemüket tizenhárom éve, amivel viszont látszólag senkinek semmi baja nincsen. És hogy mi gátolja meg Lewis Hamiltont, hogy elmondja a teljes igazságot? Azt gondolom, hogy még csak nem is annyira a rendszerhűsége, hanem a saját szellemi korlátoltsága, és a burok, amiben él.
