A döntést, melynek értelmében egyedül él valaki egy hegyen vagy erdőben, vagy esetleg csak egy elhagyatott, vagy kevéssé lakott tanyán, mondhatni nem nehéz meghozni, hiszen csupán a szívre kell hallgatni, és azt tenni, amit a helyesnek érzünk. Ami nehéz, az az, hogy az ember tisztában van azzal, hogy ezután az útját nagy eséllyel egyedül, magányosan kell járnia, vagy éppen csupa olyan lélekkel, akikkel nem szívesen osztozik semmiben, aminek okát egyedül az tudja csak, akit a problematika személyesen érint. Az a világ, ami eljöhet, és el is fog jönni nagy eséllyel a jövőben, egy ilyen dilemma elé állíthatja Isten képmását ugyanis.
Amennyiben az emberek nagy többsége továbbra is kiszolgáltatja magát bizonyos erőknek, mert kényelmesen szeretnének élni, és nem kívánnak foglalkozni társadalmi kérdésekkel, el fog következni az az időszak, amikor a majd digitális adathordozókat az emberek bőre alá helyezik, és ezzel be fog következni mindaz, amiből rengetegen gúnyt űztek, amit élénk fantáziával megáldottak történeteiként adtak elő sokan, és ami annak ellenére, hogy sokak számára viccesen hangzik, amint kézzelfogható valóságként lesz látható a kirakatban, a birkamenet részére nehéz lesz az ellenállás neki, csakúgy, mint ahogy nehéz az ellenállás egy új, piacra dobott iphone vagy táska esetében. Divatja lesz, csakúgy, mint az Iphonnak, és csakúgy, mint egy márkás kabátnak, de hozhatnám fel éppen analógiának a vakcinát is.
Képesek egy idegen nyelvű csoportban órákat arról beszélni emberek egymással, hogy melyik vakcina volt a leghatékonyabb az összes közül, és hogy mi okból az volt a leghatékonyabb. Természetesen, amit tudni vélnek, annak a valóságtartalma a nullával egyenlő, és aki ezt tudja és látja, az eközben csak mosolyogni tud az egészen elfordulva, és pofákat vágni. Mert ilyen az ember, ami a trend, annak hódol józan ész és feltétel nélkül. A kétezerhúszas évek embere pedig minden eddiginél hajlamosabb erre az attitűdre. Csak nyitott szemmel kell járni, és látni kell, mint varrat tetoválást a bőre alá minden fiatal minden fenntartás nélkül, pusztán divatból és hóbortból, ami valahol a tinédzserek számára a pirszinggel együtt egyfajta lázadási forma. Ma már lassan eljutunk oda, hogy az óvodában tetoválást varratnak magukra, amit a szülő nem, hogy nem ellenez bőszen, hanem egyenesen adni fogja gyermekei alá a lovat.
Előbb mártóznak meg a trendi dolgokban majd, mint igazán öntudatra ébrednének. Az igazi nagy öntudatra ébredésben persze nem lehet osztályrészük egyre nagyobb rétegeknek, ahogy múlik az idő, amely öntudatra ébredés egyen a megvilágosodást is hivatott jelenteni. Ez a megvilágosodás pedig annyit jelent lényegében, hogy felismerjük magunkban az örök tanulót, aki számára száz élet is kevés volna, hogy magáévá tegyen minden tudást, még hogyha a nap huszonnégy órájában is csakis a nagy keleti bölcseket hallgatná, és a legnagyobb filozófus íróktól is olvasna.
