„A nyugati világ – a Föld legboldogabb gerezdje – lerázta magáról az Istent fiastól, és lerázta az Isten hátán felkapaszkodó, az ő nevében portyázó rablólovagokat. Választhat magának mindenki istent, démont, ufót, őrangyalt, vagy tovább is tanulhat. Apró kellemetlenség cserébe, hogy így aztán kicsit feszengünk a fenyőfa körül.” – így szólt egy megkeseredett bértollnoknak a cikket elindító felvezetése a facebookon. A helyzet az, hogy az egyetemes tudat, magyarán isten szétszóródott magvai nem tudják önmagukat lerázni saját magukról. Illetve végső soron le tudják, annak eredményét pedig tapasztalhatjuk a jelen mindennapjaiban. Az istentelenség, a nihilizmus hátán felkapaszkodó, portyázó rablólovagokat pedig sajnos nem tudható, hogy mikor sikerül lerázni. Ufókat pedig éppen a kedvenc nyugati tudomány fellegvárának mondott NASA vizionál.
Aki igazán tanult ember, az mindenképp Istennél fog kilyukadni, aki, illetve ami nem egy felhőn csücsülő szakállas bácsi. Egy tudós mondta egykor, hogy aki kiissza a tudomány poharát, az a pohár alján meg fogja találni istent. Ennyit a tovább tanulásos elméletről kedves zsurnaliszta, aki úgy tartja magát tanult embernek, hogy közben kategorizál és skatulyáz, ami a tanulatlanok és ostobák ismérve. Azt is állította továbbá irályában, hogy Ferenc pápa ritka jó lélek. Nem, Ferenc pápa nem jó lélek. Le kellene állni Ferenc pápa kivételként való kezelésével, mivel ő ugyanolyan hipokrita, mint egyébként rengeteg pap. Ferenc pápa negyvenmillió forintot érő aranytrónuson ücsörög a Vatikánban, miközben az afrikai gyerekek rendszeresen korgó gyomráról, mint problémáról papol. Egyébként érdekelne, hogyan lehet egy ilyen cikket éppen karácsonyra időzíteni?
A hit magánügy. Az Öné, az enyém, bárkié. És a keresztény ünnepeken publikált írásokra adott válaszok nem azért íródnak, mert ilyenkor illetlenebb lenne nem hinni, hanem azért, mert szándékosan próbálja nevetségessé tenni a keresztények hitét és úgy hiszi, ilyenkor üthet rajtuk a legnagyobbat. És pont ez a szándékosság az, ami megkérdőjelezi a zsurnaliszta emberségét. Én feltenném a kérdést, amit nagyon sokan, ismételten. Miért ír ilyen cikkeket bárki is keresztény ünnepeken? Ebben az egészben a legszórakoztatóbb az, hogy az illető azt hiszi, hogy ő valaki, mert valaki egyszer újságírónak vagy hasonlónak nevezte. Ez az egész “bizonyítás” ügy egyébként sántít. Tömegesen hiszünk olyasmiben, amit soha nem láttunk, mint ahogy Árpi is hisz a szilárdholdban és világűrben, holott soha nem tapasztalta azokat empirikusan. De “bizonyítva” van, mert akik azt állítják, hogy látták, azoknak hinnünk kell, mert hát az úgy lenne rendjén. Miközben valami, amit vallásnak nevezünk vagy valláshoz tartozik, az nem lehet bizonyított, mert akik azt megtapasztalták vagy látták, azoknak nem hihetünk, Ilyen alakok miatt, akik csak az ujjamat látják, amikor a napra mutatok. Árpi, a szünetnek vége, mehetsz vissza a ketrecbe. Kellemes karácsonyt.
