Extrém körülmények között vizsgázott az ELTE néhány hallgatója – volt, aki hat fokban ült egy teremben legalább másfél órán keresztül. A szóban forgó egyetem energiatakarékossági intézkedései miatt rendhagyó helyszíneken és körülmények között zajlottak le vizsgák. Állítólag műszaki problémák miatt ugyanis az egyetem két hete nem fűtött épületében, hat fokban vizsgáztak az ELTE tanárszakos hallgatói. A diákok elmondása szerint nem érezték a lábujjaikat, az ujjaikat, remegtek a hidegtől. Az ELTE elmondása szerint mindenképp szerette volna biztosítani a jelenléti vizsga lehetőségét, ezzel elkerülni azokat a kellemetlenségeket, amelyeket a vizsga átszervezése, egy új vizsgaidőpont kiírása vagy a vizsga online lebonyolítása okozott volna. A rendelkezésre álló igen rövid idő alatt az a döntés született, hogy a kérdéses vizsgákat az ELTE Bölcsészettudományi Kar D épületében tartják meg.
Egyébként nem értem, hogy mi is a gond az online vizsgáztatással, és általában online oktatással a téli hónapok alatt, amennyiben nem tudnak egy oktatási intézményt megfelelő mértékben felfűteni, egy oktatási intézményben a huszonegyedik században elvárható hőfokot biztosítani? Milyen érdekes, hogy nyugati szomszédunkban, Ausztriában továbbra is tisztességesen felfűtik az iskolákat… Milyen érdekes, hogy ott valahogy mindig tudnak érdeket érvényesíteni, csak itt nálunk nem… Azzal, hogy a diákok rendszeresen engedik egész testüket átfagyasztani, komoly kockázatnak teszik ki maguk, mivel ízületi fájdalmaik, betegségeik alakulhatnak ki. Olvastam és hallottam nem egy olyan világháború idején fagyos pincékben bujkáló ember történetét, aki idővel a permanens fagynak való kitettség okán komoly ízületi fájdalmakkal küzdött, és ismerek személyesen olyan embert, aki egy áruház fagyasztójában való tizenkét órázásoknak köszönhetően jutott ugyanerre a sorsra.
Embertelen, tartós egészségkárosító körülmények alá nem szabadna vetni magát senkinek sem, az ilyesmi eltűréséhez – és kiváltképp állandó eltűréséhez – szuicid hajlamok szükségeltetnek. Teljesen értetlenül állok az előtt, hogy az oktatási intézmények ilyen nagyon elzárkóznak az online oktatás lehetőségétől, mivel a tanév elején napirenden volt még az online oktatásra való áttérés, amennyiben a fűtési szezonban az oktatásnak helyszínt biztosító épületek felfűtése anyagilag megfizethetetlenné válik. Ehhez képest most hallani sem akarnak erről a lehetőségről, miközben például a kovid idején, ha nem is a lehető legtökéletesebben, de működött, mint egyfajta szurrogátum, egyfajta pótmegoldás. És mint ahogy arról már szintén írtam, környezetvédelmi szempontok is azt mondatják velem, hogy a home office, ami egy kipróbált, nyugaton valamennyi munkahelyen kiválóan szuperáló rendszer, volna a létező legideálisabb az ilyen helyzetekben is, mint ez a mostani. Az ember ne járjon közösségbe minden áron, hanem keresse a lehető legkomfortosabb megoldásokat.
Igazsága volt Bill Gates-nek abban, hogy szándékosan a leglustább dolgozókkal vette körül magát, mivel nagyon jól tudta, hogy a lusta ember minden áron a létező legegyszerűbb megoldást fogja alkalmazni egy-egy problémára. Ezt azért mondom, mert mielőtt az ember felkelne reggel a jó meleg, kényelmes ágyából egyáltalán, nem, hogy még kimozduljon viszonylag jól fűtött otthonából a reggeli zimankóba, végig kellene gondolnia, hogy vajon nem-e tudná elintézni a feladatait anélkül, hogy a bejárati ajtóig elmászna. Se nem korán, se később, amennyiben módja kínálkozik rá. Nem szabadott volna teljesen automatikussá válnia, hogy emberek szaladjanak bele a nagyvilágba reggel hat és hét órakor, hogy aztán nikotin és koffeinfüggőséget alakítsanak ki szervezetükben. Mert amit teljes értékű lélekként, úgynevezett emberként művelek egy pillanatig is, és nem lelem abban élvezetem – sőt ki nem állhatom azt -, azt egyébként sem fogom csinálni a nap egyetlen szakában sem, nem, hogy korán reggel.
Az emberek teljesen magától értetődőnek veszik ma már, hogy van munkahelyük, ami szükséges az élethez, és magát az életet el se tudják képzelni anélkül. Mindenképp van egy rossz hírem ennek a jelentős létszámmal bíró rétegnek, mégpedig az, hogy technológiai területen lemaradt Magyaroroszág ide, vagy oda, de igen magas szinten fog belépni életünkbe a legfejlettebb technológia a kétezerhuszonhármas év legelejétől már. Többek között a személyi igazolvány elektronikussá, tehát digitálissá válik, amely egyet jelent azzal, hogy egyetlen arra megfelelő elektronikus eszközzel beazonosítható lesz mindenki a rendőr, de ami még durvább, egy sima jegyellenőr számára is. (Az külön kérdést képez ugyebár, hogy egyáltalán miért fizetős továbbra is a budapesti tömegközlekedés, miután a fővárosi kizöldítés program jegyében meg volt ígérve a lakosoknak, hogy teljesen ingyenes lesz. Amikor is arról szól ma a világ általános programja egyre inkább, hogy mentsük meg a földet, és hagyjunk fel a benzines autókázással minél előbb.)
Azt nem tudom, hogy mi lesz a helyzet a legalapvetőbb személyiségi jogokkal, hogy azok az elektronikus váltást követően rögtön a sutba lesznek-e hajítva, mint valami macerás kolonc az apparátus nyakán? Ugyanis mind abból, amit a média megelőlegezett nekünk az elektronikus rendszerrel kapcsolatosan, az derül ki, hogy ezek a jegyellenőr nevű, kétezerhuszonkettőben már létjogosultságot egyáltalán nem élvező múlt századból nyakunkon maradt megélhetési smasszerek és besúgó ügynökök, mint nem hatósági személyek, minden kérdés és beszéd nélkül vájkálhatnak és turkálhatnak az adataink között, és nem garantált ezután, hogy harmadik félnek nem-e fogják azokat kiadni. Eddig az volt a felállás, hogy amennyiben nem kívánt valaki az ellenőrrel együtt működni ugyanis, az megtagadhatta a személyes iratai átnyújtását, ő pedig rendőr hívhatott, ha úgy ítélte meg, hogy az adott helyzetben szükséges. Ezentúl egyszerűen majd jön, fölemeli a levegőbe a fölemelni valót, és minden bizalmas adatot, információt birtokolni fog rólunk? Hová tart ez a világ? Persze, tudom, az orwelli új világrendben, és tudom, hogy a közelmúltban és a jövőben volt, valamint lesz ettől sokkal durvább is…
Tehát, az esedékes, terítéken levő jelentős változások a közeljövőben a csipes rendszer előtti lépések lesznek. Ezek négy digitálisalapszolgáltatás elektronikus útra való áttérését jelentik. Ezek az e-személyazonosítás, az e-posta, az e-dokumentumkezelés, valamint az e-fizetés. A digitális személyazonosítás révén szinte az összes ügyintézési folyamat elvégezhető lesz. Az eFizetés-megoldás pedig olyan szolgáltatási környezet, amelyen keresztül hivatalosan is elfogadott, könnyen kezelhető, átlátható online fizetés valósul meg.
