Ha Putyin rakétákat lő vagy lőtt ki Lengyelországra, és nem ukrán provokáció volt, abban sincs semmi rendkívüli. A jóságos igazságtevő USA is kétszer lőtt rakétát távoli háborúja során – már nem emlékszem pontosan -, Irak vagy Szíria elleni inváziója során a kínai nagykövetségre. Mindkettőre azt mondta, tévedés volt, bocsi, aztán pár évre rá a WikiLeaks-be került hivatalos dokumentumokból kiderült, hogy szándékos volt az eset. Tehát mivel az USA legitim módon provokált harmadik világháborúra Kína diplomáciája elleni szándékosan, több alkalommal elkövetett rakétatámadással is, így a nem szimpatikus országok elleni rakétacsapások demokratikusak, legitimek, igazságosak és jóságos cselekedetek. Ugyanakkor van még mit tanulnia Oroszországnak tőlünk, nyugati demokratáktól. Behozhatatlanul sok háborút kell indítania a tőle távoli országok ellen mindenféle hazug ürüggyel, ahogyan az USA és alatta nyugati picinyke csatlósai tették, illetve mind a mai napig teszik, és el kell sajátítania a Béke Nobel-díjas amerikai elnök, Barack Obama népirtó fasiszta háborúi során bevezetett ama amerikai igazságbeszédet, miszerint tíz amerikai hadsereg által legyilkoltból kilenc ártatlan civil, egy pedig katonai célpont volt, ezért azt a fölösleges kilencet elnevezze Putyin is járulékos veszteségnek. Éljen a mi demokrata liberális toleráns LMBTQ-ista abortusz-megszállott demokráciaexportunk! Szivárványos kvótazászlókkal a csatatérre! Előre!
A fő kérdés számomra az, hogy az oroszok, vagy amerikaiak fenekét kell nyalni? A fősodratúnak nevezett média ritkán szólaltat meg szakértőket, mert az értelmet ad. Ehelyett ócska, gerinctelen lobbistáknak ad helyet, azaz politikusoknak és újságíróknak, azaz buta és ostoba, valamint egoista és önérdekelvű hazaárulóknak. Vajon mennyire kell silányértelműnek lenni ahhoz, hogy elhiggye a bamba választó, hogy az USA vagy a nyugat erkölcsből áll az egyik oldalon, nem pedig a vezető politikusok és háttéremberek – népérdektől mentesen – a saját vélt érdekeiket képviselik? Érdekes azt is megfigyelni, hogy a politikusok és sajtósok mennyire kerülik azt, hogy Magyarország érdekeit emlegessék. Arra ugyanis sosem tekintenek, nem érdeklik őket Magyarország és népe érdekei. De valóban érdekel: mi Magyarország érdeke? Csak és kizárólagosan gátlástalan USA seggnyalás és oroszgyűlölet? Vagy Putyinbarátság és nyugatgyűlölet? Nyilvánvalóan egyik sem, hanem valamilyen egyvelege a nyugat kiszolgálásának és egyúttal az oroszok barátságának megszerzése.
Ezt hívod te putyinizmusnak, ahogyan a fősodratú média hívja? Nos, akkor te kiváló célpontja és áldozata vagy a leggazdagabb hadászati tömeggyilkos imperialisták butítóbbnál butítóbb, az erkölcsöket teljes egészében nélkülöző, kizárólag a saját vélt anyagi és hatalmi érdekeiket szem előtt tartó hitvány bűnözőknek és aljas emberiség-ellenes gonosztevőknek. Még egyszer tehát: az egészen biztosan nem érdeke Magyarországnak – és jelen esetben csak ez számít, mi érdeke a hazánknak -, hogy politikusokként vagy fősodratú újságírókként vastapssal dicsőítsük az egyik oldalt, és a megtestesült gonoszkét könyveljük el és gyűlöljük a másikat. Az érdekünk az, amit Magyarország belső és külső ellenségei kétkulacsos politikának neveznek, azaz annyira jóban lenni mind a két oldallal, amennyire az lehetséges, persze, szigorúan csak politikai és diplomáciai alapon. Persze, azt viszont senki se tudja, hogy ennek mi a legideálisabb aránya, kivel kell inkább jóban lennünk a másikkal való kapcsolatunk kárára. Minden más, amit a fősodratú média és az emberellenes politikusaik hangoztatnak, nettó gerinctelen hitványság és színtiszta árulás.
Egyébként a hét elején történt lengyel rakétatámadásról annyit, hogy rendkívül érdekes, hogy rögtön ugrott egy bizonyos réteg, és az oroszokra vetette magát, nevezetesen Putyinra, csak mert szegényes a fantáziájuk. Sokak az ukránokban látták az esetleges merénylőt, akik ily módon szándékoztak belerángatni az egészen idáig csak a maga passzív módján hadat viselő Egyesült Államokat és a NATO-t a csatatérre, és berobbantani azt a bizonyos szikrát, amely jelentené a harmadik világháború tényleges eldurvulását. Mert hogy a harmadik világháborúban vagyunk, az nem kérdés, azt gondolom, hogy ez szakértők számára is egységesen evidens. És nem, nem pusztán csak az orosz hírekben vádolták meg az ukránokat merénylettel, hanem egyenesen Jode Biden amerikai elnök, aki eleinte óvatosan fogalmazott, és azt mondta, hogy feltehetően ukrán lövésről van szó, amely a szóban forgó település közelében állomásozó orosz katonákat volt hivatott megcélozni. Az eredmény mostanra már ismert: az amerikai elnöknek igazsága lett, és én a magam részéről nem értem, hogy miért mondta azt, amit mondott. Egyes orgánumok, melyek érthető okokból azt se tudják, hogy merre állnak arccal, arról írtak, hogy Biden elszólta magát, amely magatartásukkal mintegy a jellemzően konzervatív érzületűek által előszeretettel használt fegyverrel kívántak támadni és ugyanakkor védekezni is: az ő vénkori demenciájával.
Azok a megrettentek, akik egyszerűen csak kollektíven a komplett orosz népességben látják a fenyegetést, és Vlagyimir Putyint szeretnék holtan kiterítve látni, mivel meggyőződésük szerint abban a nem várt esetben egyszer s mindenkorra vége lenne az épp, hogy szárba szökkent harmadik világháborúnak, tehát minden esetlegességnek, amely világégést hordoz magában. Mert ezek az emberek meg vannak rettenve, csak éppen azt nem tudják, hogy nem Putyintól, hanem saját maguktól kell tartaniuk. Saját maguktól, mert az okostelefonjaik üzemeltetői, akik a világon mindent tudnak róluk az emésztési szokásaiktól kezdve a legdrasztikusabb szexuális vágyálmaikig, aszerint alkalmaznak, vagy éppen nem alkalmaznak ilyen-olyan jellegű terrort, aszerint gerjesztenek mesterséges inflációt, vagy éppen nem gerjesztenek, aszerint dobálnak le rakétákat városokra, vagy éppen nem dobálnak le, és aszerint hirdetnek ki járványhelyzetet, vagy éppen nem hirdetnek ki, és teszik kötelezővé az oltást, vagy éppen nem teszik, hogy a polgár, a cell-phone tulajdonos milyen tudatossági szinten van éppen. Ezek az emberek tesznek arról, hogy olyan folyamatokat indítsanak meg őket folyamatosan monitorozva az elit, amilyeneket jelenünkben tapasztalhatunk.
