Öt éves gyerekek rohangálnak hétvégén a fővárosi utcákon és köztereken, méghozzá nem is akármelyik környéken. A bűn és züllés melegágyáról van itt most szó. Öt éves kisgyerekek szaladgálnak egy szem felnőttet – vélhető szülőt – nem látva a közelben efféle helyszíneken, de még babakocsikat toló viszonylag fiatal meg középkorú férfiakat, nőket is lehet látni ilyen helyeken. Ezek a felnőttek komoly veszélynek teszik ki gyermekeik testi, lelki és szellemi épségét egyaránt, veszélyeztetik a kicsik fejlődését, jövőjét. Ilyenek ezek a felelőtlen szülők. Napközben felnőtt emberek részére fenntartott edzőparkokba viszik gyermekeiket játszani, még ha annak a közvetlen tőszomszédságában van is egy játszótér. Így megy ez bunkóéknál és felelőtlenéknél, akik szaporodni azért szaporodnak a viszonylagos bőségben és jólétben, amely még kitart, még ha a gazdaság az utolsókat is rúgja az egész világon, akik a fennkölt szórakoztatás, amely cirkusz és kenyér formában van biztosítva, még van kedvük közösülni és gyermeket nemzeni és azt felnevelni, hogy ennek a dögvésznek itt folytatása legyen.
Ez az a társadalom, amelynek női tagjai szoknyához és estélyi öltözethez zoknit és sportcipőt húznak, focit néznek és szteroidoznak, amely társadalomról azt tartotta a világelit, hogy na, ezen már végre lehet hajtani azt a műveletet, amely, mint végrehajtandó, asztalon heverő terv már idestova egy évszázada készen állt bevetésre. Büszke lehet ma mindenki magára. És büszke lehet mindenki magára a szó szoros értelemben is, elvonatkoztatva minden gúnytól és iróniától, aki nem hajolt meg a több, mint két esztendeje húzódó erőt próbáló permanens stresszhelyzetben, és ellent állt minden ember és életellenes intézményesített intézkedésnek. Ez az a társadalom, amelynek – a magyarságot kitevő részét tekintve jelen helyzetben legalábbis – kötelező jelleggel számot kell adnia olyan bizalmas jellegű információkról, amilyenekről csak valamikor a letűnt történelmi időkben volt szükséges számot adni, vagy esetleg még akkor sem, hanem valamilyen paródiában vagy rémtörténetben. Ez az a társadalom – most nem is annyira csak a magyarokról beszélek – amelynek tagjai szép sorjában rövidesen megkapják a behívókat, hogy védelmére kelhessenek a régen kiárusított országnak.
Természetesen, mint ahogy várható volt, a világ lakosságának gyérítéséhez szükséges volt kirobbantani a harmadik világháborút. Ez tulajdonképpen már tart, éppen zajlik, miután Putyin tett egy olyan kijelentést, hogy háborúban állunk a nyugattal, és atommal fenyegette meg a világot. Miután a génzekelt élelmiszerekkel való ritkítással nem lehetnek valami elégedettek, amely nem titkolt és újságokban is leközölt céljuk volt, amely a hatvanas években indult útjára, kénytelenek lettek a megszokott módszerhez, a háborúcsináláshoz, a sorozáshoz nyúlni. Esetleg már eleve egy egy évszázaddal ezelőtt felállított tervvel lehet dolgunk a harmadik világháború, mint 2022-ben Putyin hathatós közreműködésével elindult folyamat személyében. A magyar honvédség tehát rendelkezik vészforgatókönyvvel arra az esetre, ha Putyin közreműködése révén beindulna a harmadik világháború ténylegesen.
Putyin ma reggel atomfegyverekkel fenyegette meg a világot. Ha idegen hatalom részéről fegyveres támadás veszélye fenyeget, a parlament kétharmados döntésével – a kormány előterjesztése alapján – kihirdeti a megelőző védelmi helyzetet, magasabb szintű veszélyezettség esetén pedig, például, ha igazolható az idegen hatalom támadó szándéka, a rendkívüli állapotot. Amennyiben az országgyűlés úgy dönt, a megelőző védelmi helyzet kihirdetésekor, a hadkötelezettség bevezetésével beindulhat a magyar haderő hadkiegészítési gépezete: a sorozóközpontokból kimennek a berendelő felhívások, és elkezdődik a behívottak egészségügyi alkalmassági vizsgálata, majd kiképzése.
Ezzel persze mit sem törődik az a réteg, amely elfoglalta a Margit-hidat ma reggel, és este indult el csak onnan egyenesen a Kossuth térre. Azok, akik hiányolják a tanárokat, és Szent-Györgyi Albert nézetét kürtölik világgá, mely szerint csakis ott termelődhet ki egy egészséges társadalom, ahol az oktatás megfelelő, és megteremti az ehhez való feltételeket. Csakhogy nem veszik figyelembe, hogy tanárok többek között azért sincsenek elegen, mert ők voltak az elsők, akiktől megkövetelték rendszerszinten az oltások felvételét. . Pedagógusok esnek össze egyik pillanatról a másikra szívproblémák végett, hogy újraélesztésre szoruljanak, és a mentők vagy visszahozzák őt az életbe, vagy pedig képtelenek legyenek aztán erre. A gyerekek jövője nem most került veszélybe, hanem folyamatosan butítják a társadalmat, az oktatáson keresztül is. Milyen eredményesen? Az az elmúlt két év alatt pontosan kiderült.
Adjanak mindenkinek több fizetést, a társadalom nem lesz okosabb, de több pénze lesz legalább. Ez csak azoknak szól, akik tényleg a gyerekek jövőjét szeretnék megóvni, segíteni, és azt szeretnék, ha értelmesebb élet lenne a földön. Azok kezdjenek el gondolkodni, ha van mivel azon, hogyan lehetne ezeket a nagyon régóta fennálló problémákat megoldani. Mert a több fizetéssel csak több fizetés lesz, de minden ugyanilyen rossz marad, ha máson nincs igény változtatni. Azok mentek ki hidat foglalni most transzparensekkel és hangzatos szólamokkal, majd vonultak a Kossuth térre, akik a kísérleti vakcinával való erőszaktétel idején füle botjukat se mozdították, sőt nyilvánosan ki is nevették és megszégyenítették azokat, akik figyelmeztettek az esetleges veszélyekre. Mert minden valamirevaló országban komoly megmozdulások voltak a kovid-terror idején – beleértve két terjedelmes szomszédunkat, Romániát és Ausztriát is -, csak éppen Magyarországon nem, ahol a média sikeresen mosta az emberek agyát, és hangolta sokakat az oltás-szkeptikusok ellen.
Magyarországon, ahol a pont két éve ilyenkor meghirdetett 5G ellenes tüntetésen alig több, mint húsz ember verődött össze a parlament előtt. Hogyha valaminek, akkor az 5G és a vakcina, valamint erőszakos lezárásterror ellen való megmozdulásoknak lett volna értelme a mi jövőnk és gyermekeink, unokáink jövője szempontjából. Már, akinek születik majd gyermeke, mert az oltásokkal ezt a termékenység dolgot is alaposan elintézték. Dehát végtére is, pontosan erről beszélek. Egyetlen esély maradt, hogy beszélhessünk egyáltalán gyermekekről meg unokákról, és az az lett volna, hogy nem tartja oda a karját a tű elé hatmillió magyar. Nem igazán lesz kiknek rendbe tenni ezt az országot. Nem igazán lesz kiknek tovább adni ezt az országot. Végtére is úgy látszik, hogy elérjük azt a szintet, amikor is már ennek a dögvésznek itt nem lesz folytatása, akármilyen nagy kedvvel közösülnek a párok egymással gyermeknemzés reményében. Mit ne mondjak, nem kár ezért az emberiségért.
Mindenki azt kapja, amit megérdemel, így az emberiség is. A mondásnak, mely szerint, aki hülye, az haljon meg, nagyon is van létjogosultsága. A rengeteg oltott, engedelmes hídfoglalóval forradalmat képzeltek el sokan, két twitterezés és szelfi között. Nem véletlen mondja a sok öreg, hogy szégyenszemre nekik kell forradalmat csinálni az országban. Nincs más módja a változás kieszközlésének, mint hogy a rutinos és az élet igazi esszenciáját gyakorlatból és mindenféle szempontból jól ismerő korosztály odacsapjon az asztalra. Még ez volna az egyetlen elképzelhető lehetőség a változásra, hogyha egyáltalán komolyan akarja a változást a közélet. Azért persze azt se feledjük el, hogy az idősebb, emlegetett korosztály is éppen úgy magyarokból áll, akik önmagukban hurcolják a magyarság létező legrosszabb tulajdonságait kollektíven, és ami még szintén fontos, hogy emberek, és ezáltal magukban hordozzák az emberek legrosszabb tulajdonságait, amely a tudatosodás és magasszintű változás kerékkötője lehet.
