Van egy rövid történetem egy ismerősömről, ami az oltottakat és oltatlanokat illető véradással kapcsolatos. A történet lényege az, hogy tavaly november elején hívták a szóban forgó illetőt a Vöröskereszttől azzal az információval, miszerint lesz Pécsen a Plázában véradás, továbbá megérdeklődték tőle, hogy el tud-e menni. Emberünk, aki ebben a valós tényeket ismertető írásban az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak Gergőnek, azt válaszolta a hölgynek a telefonba, hogy még nem tudja pontosan, meglátja, hogy mit tehet. A telefonkezelő hölgy erre annyit válaszolt, hogy örülne, ha sikerülne megoldania, egy feltétellel – mégpedig, hogyha oltatlan. Magyarán az üzenet az volt: ha oltott vagy, el se gyere. Gergő visszakérdezett, hogy miért is? Mire a hölgy válasza az volt, hogy az oltottak vére nem jó gyógyításra, mert sajnos a vérlemezkéik összetapadnak, és ezáltal a vérük trombózisveszélyes. Aztán Gergő december tizenhetedikén elment a Pécsi Vérbankba véradásra. Ott a regisztrációkor senki nem foglalkozott azzal, hogy oltott-e vagy nem. Könnyedén végig ment az egész procedúrán. Majd, amikor a tű már a karjában volt, a hölgy, aki felügyelte a vére lecsorgását oda hajolt hozzá és suttogva megkérdezte, hogy elárulja-e neki, hogy oltott vagy oltatlan? Amikor Gergő elárulta neki, hogy az oltatlanok táborát erősíti, és oltatlan is fog maradni, akkor a köpenyéből elővett egy filctollat a nővér, és a vér gyűjtőzacskóját megjelölte egy X-el. E cselekedet értelmére is rákérdezett Gergő, amire azt a feleletet kapta, hogy a zacskót minden esetben jelölniük kell. Ott ennél többet nem tudott Gergő a nővérrel beszélni, mert túl sokan voltak vele egyidőben a teremben. Érdemes lenne egyébként minél többeknek elmenni vért adni, azt gondolom. Hogyha egyszerre igen nagy számban megérdeklődnék véradásnál a helyszínen az általam leírt dolgokat, egyértelműen kinyilvánítva azt ezzel, hogy gyanítani vélnek valami turpisságot, és hogy rendkívül kíváncsiak a részletekre, úgy abban az esetben egészen biztosan elkotyogna valaki bővebb információkat. Nem mintha az általam leírtak nem bizonyítanák önmagában azt, hogy itt életveszély szándékos okozására tett erőfeszítések vannak. Habár Domenisco Biscardi meghalt rejtélyes módon, mint ahogy De Donno is. Mind a ketten tudományos kutatásokat végeztek a vakcinákról és a kovid gyógyításával kapcsolatos dolgokról. Mind a ketten NAS irányítás alatt voltak a haláluk előtt. Biscardi panaszt akart tenni a vakcinákat illetően – mégoedig, hogy egészen pontosan mik az összetevőik és milyen célbül alkalmazzák azt az embereken. Azt gondolom, hogy rosszul csinálták, amit csináltak. Amennyiben ilyen jelentőségteljes információim vannak, elrejtem azokat a világ rengeteg pontján bizonyos emberek páncélszekrényeiben, akikben különböző okok miatt maximálisan megbízok, és előrebocsátom, hogy amennyiben ha történik velem bármi, a legkényesebb információk is azonnal napvilágra kerülnek. Csak az ők piszkos zsarolós módszereivel lehet felvenni ezzel a bizonyos ellenféllel a harcot. Ezzel a módszerrel egyébként többen is élnek, illetve éltek már. Ha bármilyen jelentős és döntő információ van a birtokomban – akár véradással kapcsolatos – ez az egyetlen járható út.
Tehát nem pusztán csak az orvosok, de egészen konkrétan a teljes személyzet, az összes nővér, ápoló tisztában van mindennel, de hacsak nem teljesen kukák, minimum sejteni és tudni vélik, hogy itt sorozatos, napi szinten működtetett bűncselekménysorozatok mennek felső utasításra végbe a munkahelyükön. Abba már bele se gondolok, hogy az ilyen mindennek a tudatában lévő egészségügyi miképpen szervezhette és szervezheti le magának a védettségi igazolványt – méghozzá úgy, hogy az egyértelműen és világosan azt mutassa, hogy antigénteszt helyett oltás révén lett kiállítva. Mert hacsaknem erősen szuicid hajlamú egy egészségügyes, úgy abban az esetben teljesen érthető, hogy ismerve a szóban forgó vakcinák összetételét és ebből kifolyólagos hatásukat, minden erejével és tudásával azon lesz, hogy elkerülje valahogyan az oltakozást. Hiszen az államoknak egyedül csakis az a prioritás, hogy átoltott, méghozzá lehetőleg sokszorosan átoltott legyen az ember, aki, ha egy mód van rá, soha nem áll le az oltakozással, és egyáltalán nem érdekes számára az, hogy egészséges-e vagy nem. Sőt, a legnagyobb érdek világosan azt, hogy egészségtelen legyen az ember. Ez tökéletesen meglátszott Djokovic szerb sportoló esetén is, akit a jelenleg köztudottan legfasisztább intézkedéseket foganatosításában jeleskedő Ausztráliába megérkezve rögvest egy külön hotelben lett elhelyezve a hatóságok által, csak mert nem volt hajlandó beoltatni magát, és ezt büszkén vállalta. Hiába tudta bizonyítani egészséges mivoltát rengeteg antitestjével, a hatóságok az oltakozásra előírt kőkemény szabályok ilyetén megkerülését nem tűrhették, és elérkezettnek találták az időt és a lehetőséget arra, hogy példát statuáljanak. A világ és a sport szégyene az, ami Djakovic-al megtörténhetett.
Djokovic megmutatta és érthetővé tette mindenki számára, hogy nem számít az, hogy egészséges vagy. A lényeg, hogy mindenáron beoltsanak mindenkit egy olyan oltással, ami nem véd meg semmitől senkit. A lényeg, hogy az oltóanyag rendszeresen az ember testébe legyen fecskendezve. Djokovic esete pontosan leleplezte a valóságot. Hiába nem fertőzött valaki – és ezért nem is fertőzhet -, az nekik semmit sem számít! Djakovic egy hős. Kiállt a szabad akaratért, a választás jogáért, a diszkrimináció ellen. Közröhej, hogy a mai világban egy egészséges embernek egy betegséget kell bekamuzni azért, hogy ne érje joghátrány. Én magam mindent, amit ő csinált, ugyanúgy tettem volna. Sok olyan ember gyalázza most őt, akik ötven kilométert se futottak le életükben, el vannak hízva, egészségtelenül étkeznek, dohányoznak és isznak. Csak hát éppen ugye be vannak oltva, amivel az ő olvasatukban minden meg is van oldva. De feltételezem azért, hogy a vére Djakovic-nak is alkalmas volna. Házi feladat mindenkinek elgondolkozni azon, hogy vajon miképpen történhet meg az, hogy az oltatlanok nem valók színházba, munkahelyre, iskolába, étterembe, moziba stb, mivelhogy állítólag fertőznek, de a vérük meg ugyanakkor alkalmas – sőt a legalkalmasabb – arra, hogy átömlesszék valaki más testébe, aki egyébként oltott vérét nem kaphatja meg? Hiszen abból a tényállásból, hogy az oltott nem mehet már egyes helyeken közértbe se bevásárolni, nem kellene egyenesen annak következnie, hogy a vére sem alkalmas átömlesztésre? Miért könyörögnek az oltatlanoknak napjainkban szinte már, hogy menjenek el vért adni?