Egy parancsvégrehajtó halála – és halálának értel(metlenség)e

Németországban megöltek egy benzinkutas eladót, mert az rászólt a gyilkosra, hogy viseljen maszkot. Miután rászólt a gyilkosra az eladó, az hazaautózott a fegyveréért, visszajött a benzinkútra, beállt a sorba, és amikor sorra került, letépte arcáról az immár felvett maszkot, majd előrántotta a pisztolyt, és lepuffantotta az eladót. Egy gyilkos tettét soha, semmilyen körülmények között nem lehet elfogadottnak tekinteni, azt soha nem indokolhatja meg semmilyen körülmény. Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy amikor értesültem erről a hírről, valamiért egyáltalán nem lepődtem meg. Nem állt fent olyan helyzet, mint oly sok más esetben, amikor ehhez a történethez hasonló, látszólag értelmetlen gyilkosságról szerzek a médiában információt. Mondhatni valahol, hogy lélekben már készültem is rá. Életünk, mindennapjaink részévé vált egyfajta állandó szorongás és feszültség, mert oly módon szorítják az embert sarokba, és nap, mint nap úgy csipegetnek el a szabadságából és függetlenségéből, jogaiból, hogy folyamatosan számolni kell azzal, mikor robban a bomba, mikor szakad el a cérna újabb és újabb embereknél. Ne legyen kétségeink, ők, akiknek mi csupán a kisded játékai vagyunk, is pontosan ezt várják odafent. Egyfajta pszichológiai játszmát játszanak, és ők pontosan számoltak azzal, hogy a társadalomban számítani kell majd a zendülések legmarkánsabb megnyilvánulásaival. Ez a történés tehát beteljesítette várakozásaikat. Egy őrült cselekedet volt ez egy nem feltétlen őrült embertől, akiről feltehetőleg majd a bíróság által kirendelt szakember megállapítja majd, hogy beszámítható állapotú-e, vagy sem. Mert ilyen esetekben a legjobb tudomásom szerint mindig a psziché területének szakembereire, azok szakmai megítéléseire támaszkodik a bíróság. Mert egy az egyben, egy-két méterre megállva egy embertől lepuffantani azt kifejezetten egy őrült cselekedet, hacsak nem mészárolta le valaki a gyerekemet, édesanyámat vagy a feleségemet. Hacsak nem vérbosszút áll az ember.

Egy maszk miatt lelőni valakit? Nyilvánvalóan őrültség, ez az ember első gondolata. Ám ebben az esetben szükséges az esetet egyfajta rideg távolból, a nagy egészet nézve, egyes-egyedül csakis az emberiség sorsát szem előtt tartva tekinteni. Valószínűleg maga az elkövető is ugyanezt tette, amikor felmérte a helyzetet, és tudva azt, hogy a fontolgatás fázisában lévő tettének megvalósításával súlyos évekre rács mögé kerül, végül mégis visszament a fegyverrel, és meghúzta a ravaszt. Arra az elhatározásra juthatott, hogy akármi is lesz a dologból – mármint akárhány évet is kap az igazságszolgáltatástól -, mindenképp megéri az illetőt eltennie láb alól, hiszen mégiscsak minden létező társadalmi pozíciót betöltő személy – kezdve a rendőrtől a tanáron át a bolti eladóig – az oka annak, hogy a világtörténelem legnagyobb zsarnoksága kiépülhet. Ezen nem feltétlen agyalt a gyilkos különösebben sokat, valami elpattanhatott a fejében, és egy fél másodperc alatt megszülethetett a döntés. Mert ha az egyes pozíciókat betöltő emberek nem szólnának rá a vásárlóra, hogy húzza fel a maszkját, amennyiben nem dobná ki az orvos az egy éves kisgyermekét kivizsgálásra hozó anyukát a gyerekkel együtt oltás hiányában a rendelőből, amennyiben nem követelnék meg gyáva és gerinctelen, felelősséget nem vállaló munkáltatók a dolgozóiktól a kamuvédettségi igazolványt, ha nem zavarnák haza a tanárok az oltatlan diákokat az iskolából, ha megengednék az oltatlan szülőknek, hogy bekísérjék gyermeküket az iskolába, ha nem kérdezgetnék naponta a diákokat a pedagógusok arról, hogy be vannak-e már oltva, akkor nem hajszolhatnák nyomorúságos gyászba emberek milliárdjait. Akinek már halt meg szerette oltástól, vagy bármilyen maradandó egészségügyi problémája lett tőle, illetve a felsoroltak közül bármelyik is meg fog történni a jövőben, annak többek között – bármilyen súlyos dolog is ezt leírni -, a lelőtt benzinkutas eladó is az oka.

Felnőtt emberek vagyunk, így tudhatjuk, hogy minden cselekedetünknek van valamiféle következménye. Tudhatjuk, hogy mindennek, ami történik, annak előzménye van, amely mintegy dominóhatásként elindít folyamatokat. Ezek a különféle posztban tevékenykedő és pozícióikban a minimális hatalmukat fitogtató emberek az okai annak, hogy immár két esztendeje terrorizálhatnak egy egész világot, tehát jóval több embert, mint amennyit Hitler vagy Sztálin terrorizálhatott valaha. Ők tehetnek arról, hogy oly sok felesleges szenvedést okoznak családok rengetegének, amit el lehetett volna, és el lehetne még kerülni. Beleértve a saját családjukat is. Mert ők nem tudják ám azt, hogy amit tesznek, azzal beállva a sorba működtetik a végzetes folyamatokat! Ők is áldozatok, de lehet-e ez mentség? Igen, tisztában vagyok vele, hogy rengeteg egészségügyes teljesne ártalmatlan egyetemista semmi rosszat nem sejt, és még csak annyival sincs tisztában, hogy ez a járvány egy hivatalos források által deklaráltan 2025-ig tartó mesterségesen manipulált járvány, és a legjobb szándékkal állnak be segíteni az oltópontokon emberek tömegeit beoltani és az orraikba pálcikát dugni. A benzinkutas eladó halálának igenis volt értelme, mégpedig az, hogy rávilágított az általam felvázolt dolgokra. Mindössze ennyi. Ettől függetlenül még haladni fog minden a maga útján, a megkezdett úton, mintha mi se történt volna. Nem történt semmi látnivaló, csak egy elmebeteg szélsőjobboldali lázadozott és dühöngött az amúgy teljesen jogszerű elnyomás ellen, nem igaz? És még mennyi, de mennyi hasonló eset történhet majd… Mert az erőszak erőszakot szül. Ezzel a történéssel elindult valami. Ezzel a történéssel, amit egy férfi elpattant agya okozott, aki minden valószínűség szerint felmérte, hogy hova vezethetnek az egyre eszkalálódó erőszakos folyamatok. Mint ahogy volt értelme a holland demonstrálók halálának is, akiket életveszélyes helyzetre hivatkozva lelőtt az egyik megmozduláson néhány rendőr. Immár világosan tudjuk, hogy az új világrend vezetése az általuk emlegetett járványból éles lőfegyverrel is hajlandó bennünket kigyógyítani, hogyha kell. Mert az éles lőfegyver az egészség jegyében lett használva, a hatósági gyilkosság az egészség jegyében lett végrehajtva, mert a csupa jószívű és humánus filantrópból álló WHO és világkormány életek árán is meg akarja oltalmazni az egészségünket.

És hogy ténylegesen hova vezethetnek a mostani folyamatok? Ausztrália táborokba kényszerít pozitívként nyilvántartott lakosaikat vagy mint kontakt személyként állampolgárokat immár – derült ki a múlt héten a médiából. Már harmincnyolc kontakt személyt azonosítottak be Binjari-ban és ez a szám egyre több lesz. Természetesen nem mulasztja el hozzátenni az ausztrál média az e történések lekommunikálása után, hogy ezzel a közösségeket segítik. Tehát elkezdődött. Elkezdődött mindaz, amit eddig mindenki csak valamiféle képtelen mesének gondolt, amiről mindenki elhitte, hogy még egyszer soha nem történhet meg az emberiség történelmében – még annak ellenére is, hogy fema – táborok és indokolatlan mennyiségben, ürességtől való kongásra ítélt stadionok épültek a szemeink előtt. És mindez a helyzet azok miatt az átlagszámba menő, parancsokat vakon teljesítő és azokat másokra rákényszerítő közemberek miatt alakulhatott ki, akikkel a hétköznapi életben találkozunk – már akkor is, ha csak leugrunk a közértbe egy dobozos tejért. Morális alapot érzünk egy új, kétosztatú társadalom létrehozására, mert addig sulykolták fejünkbe, hogy az oltatlanok veszélyesek, és terjesztik a járványt. Bevásárlóközpontokban elválasztókordonokat és rácsokat helyeznek ki, két külön sávot biztosítva úgynevezett védettek és nem védettek részére. Eddig voltunk bal meg jobboldaliak, most vagyunk oltottak és oltatlanok. Mert soha nem lehetünk szimplán csak emberek. Ezt a helyzetet teremti elő már egy eladó önmagában már azzal, hogy meghajolva az értelmetlen utasítás előtt rád szól, hogy húzd rá a maszkot az orrodra. Még az asztmásra is, csak mert a szabály az szabály. Valaki most meghalt ezért. Tulajdonképpen nem történt egyéb, mint rekonstruálódott mikroszinten az, ami makroszinten történik – időbeli értelemben is, a meghalás pillanatában a pillanat relatív mivoltára helyezve a hangsúlyt -, az ember saját maga vesztébe rohant.

tmz

Biocentrizmus

Egymás fegyveres ölelésében

Már nem egyszer beszéltek úgy a világ különböző országainak a felfegyverkezéséről nekem, mint afféle pozitív jelenségről, amely mintegy megteremteni hivatott a világbékét voltaképpen. Ilyenkor azt beszélik teljes meggyőződéssel, hogy a békét egyedül csakis a legkorszerűbb, legmodernebb fegyverek birtoklása hozhatja el. Mi már az atom? Az atom, mint fegyver lassan olyan számba fog menni, mint nyolcvan […]

Read More
Biocentrizmus

A klímaváltozás, mint immanens jelenség

Induljunk ki abból az eléletből, ami sokak szerint hókuszpókusz és áltudomány. Nyilván a materialisták szerint, Tehát induljunk ki abból, hogy a világ tudatunk kivetülése egy konkrét hely helyett. Mondjuk egy sötét, tehetetlenséget nyújtó, csillagokkal teli világűrben keringő gömbföld helyett. A materialisták szerint az úgynevezett mennyország, tehát odaát egy tündérmese, ami kinevetendő. A halálközeli élményt átélt […]

Read More
Biocentrizmus

Paradoxon

Gonoszság gonoszság hátán. Valahogy így lehetne jellemezni az elmúlt időszakot. Doktor Eli David azt posztolja már egy jó ideje az x-en, hogy Kongóban, Nigériában és egyéb afrikai országokban ennyi meg annyi lemészárolt halott embert eredményezett az ottani háború, és mert az izraeli háborúval foglalkoznak sokan, ezért ők antiszemiták. Szegény, szerencsétlen zsidó vezetésért mindjárt elmorzsolok egy […]

Read More