Üldözött egészségesek, a gibraltári eset

A környező országokban szinte már mindenhol karanténnal és folyamatos ellenőrzésekkel büntetik az oltatlanokat, egyelőre nálunk még kitartanak. Borítékolható viszont, hogy nemsokára Magyarországon is szankciókat fognak bevezetni az oltatlanok teljes ellehetetlenítése érdekében, mivel a globális vakcinaprogramból mindenben tevékenyen részt vállaló magyar kormány ebből nem maradhat ki. Az oltatlanok, mint ahogy Ausztriában is csak indokolt esetben hagyhatják el otthonaikat – ilyennek indokolt esetnek fog számítani a munka, sporttevékenységek és a bevásárlás. A többit pedig vélhetően már ismeri mindenki: nem tehetik be a lábukat éttermekbe, mozikba, szórakozóhelyekre és sehova se, ahol ötszáznál több ember gyűlhet össze és szokott összegyűlni az esetek nagy többségében. Magyarországon már megkezdték az oltatlanok tömeges elbocsátását sok munkahelyről, nem törődve az ügyben illetékesek azzal, hogy mi lesz a cégeikkel, társaságaikkal a megcsappant munkavégző csoporttal. Hetvenezer forintokat fizetnek azoknak, akik beoltatják magukat, miközben egyébként jellemzően senkit nem szokott foglalkoztatni dolgozóinak az egészsége. Amennyiben ez lenne a helyzet, úgy abban az esetben odafigyelnének arra, hogy ne terheljék túl túlórákkal a dolgozóikat, és ezáltal ne segítsék elő különböző betegségek kialakulását. De nem ez a helyzet sajnos. Először fordul elő a világtörténelemben olyan, hogy amiért nem hatott egyes csoportoknak a vakcina, ezért azokat hibáztatják, akik nem vették be a gyógyszert. Nyíltan az oltatlanok ellen uszító reklámplakátokat készítenek most már, amelyeknek szövege semmiben nem különbözik a múlt évszázad elejéről ismert zsidók ellen uszító propagandától. Úgy szól a plakát szövege: Az oltatlanok fertőznek, ezért további szigorítások szükségesek. És a szokásos blabla. A jogvédők viszont még mindig sehol nincsenek, továbbra is szemet hunynak a világtörténelem legnagyobb átverése és jogtiprása felett, miközben néhány évvel ezelőtt a legapróbb vélt sérelemért is Helsinki Bizottságért és Strasbourgi Bíróságért visítottak. Mi lett velük? Hogy félnek-e, vagy egyszerűen csak felső utasításra, mintegy droidként, nemlétező vagy elnyomott igazságérzettel nem állnak ki a legalapvetőbb emberi jogokért ezekben a pokoli időkben, azokért a huszonegyedik századra legalapvetőbbekké vált emberi jogokért, melyekért ősapáink véres verejtéküket hullatták, nem tudom. Valahogy mindig pitiáner ügyek felfújásánál kerülnek elő, olyankor azonban, amikor a legnagyobb szükségét érzi egy egész nyomorgatott társadalom, egyetlen kő alatt sem találni meg őket.

A nagy többség persze nem érez semmit. A nagy többség momentán legfeljebb annyit érez csak, hogy mivel annak ellenére, hogy ő maga be van oltva többszörösen is, az imádott vagy éppen utált régi életét nem kapja vissza, itt valami nem kerek, vagy éppen ennyit sem. Az mindenkinek a józan eszére van bízva, hogy bedől-e az oltatlanok elleni uszításnak, avagy átlát a szitán, és a küllemre az egykori migránsokkal riogató sötétkék plakátokkal megegyező plakátokon lévő szöveget komolyan veszi-e, vagy a helyén kezeli, és undorodva távol marad a gyűlölettől. Sajnos vannak emberek, akik tűkön ülnek, hogy elvállalhassák a törvény nevében a feladatot, hogy begyűjtsék a renitens oltatlanokat, miután felírták azok nevét egy papírra. Ilyen emberrel én magam is találkoztam egy facebook csoportban, aki nagy örömködve toborzott másokat már most bénára verni és kifosztani később esetlegesen üldözött oltatlanok üresen maradt lakását, amivel csak az állampártnak és az ország népének tesznek ugye szívességet. Focihuligánok fasiszta pribékhajlama ott lapul már a háttérben, akik fizikai erejükkel bármikor készek megvédelmezni a legaljasabb és legelnyomóbb rendszert. Ez most már a legkeményebb fasizmus, ez már nem kóstolgatás és nem túlreagálása a dolgoknak. Az emberek zöme viszont nem emeli fel a hangját még most sem.

Amikor a maszkok miatt megbüntettek másokat, nem szóltam, mert engem nem érintett. Amikor az egészséges embereket kényszerítették a munkahelyeiken keresztül oltásra, nem szóltam, mert én kétszer is oltott vagyok, engem nem érint. Amikor az egészséges, jó immunrendszerrel bíró embereket elvitték otthonaikból táborokba, én nem szóltam, mert engem békén hagytak. Amikor viszont értem jöttek, akkor nem volt már, aki felszólaljon az érdekeimért. Ismerős valahonnan? Ugyanígy el lehet majd mondani ezeket a mondatokat később, melyekbe csak néhány szó van behelyettesítve a régiek helyébe. Lassan most már Ausztrália helyett Ausztriát is emlegethetjük, mint rémálmok földjét. A pokol ugyanis már a szomszédban van, az Szlovákiát is elérve lassan körülzár minket, akár egy vésztjósló front. Ausztriában szabályosan vegzálják az oltatlanokat, rendőrök vadásznak rájuk, és munkán, bevásárláson, valamint napi edzésen kívül sehová nem mozdulhatnak ki otthonról, sehová nem engedik be őket, ami szórakozás eltöltésére alkalmas építmény. Most hétvégén mégis nagy tömegek fognak egész Ausztria-szerte utcákra vonulni, beleértve rendőröket és katonákat is, akik nem kívánják kiszolgálni a mostani rendszert. Szlovákiában közölte a miniszterelnök, miután szintén karanténra kötelezik az oltatlanokat, hogy nem terrorizálhat egy kisebbség több millió állampolgárt, miközben, ha valaki terrorizál bárkiket is, az éppen a kovid és vakcinamaffia, az általuk lepénzelt kormányokkal együtt. És ha már rendőrök… egy rendőr posztolta a következőt a saját facebook oldalán: „Van védettségi igazolványom, a vírusos betegség tünetmentesen átment rajtam valószínűleg. Ennek ellenére elküldenek hamarosan. Tehát, meccset biztosítani nem mehetek ki mert veszélyes vagyok, de bulizni elmehetek a diszkóba, mert oda nem vagyok már veszélyes a védettségi igazolványommal. Be kellene oltatnom magam valami ellen, ami ellen igazoltan védett vagyok, hogy megtarthassam a munkámat, és mindezt az állampolgárok védelmében, akik között korlátozások nélkül tartózkodhatok egyébként. Csak nekem nem kerek ez a történet, vagy én őrültem meg?” Ez a történet szerencsére már egyre többeknek nem kerek. A méltóságot, a szabad döntéshez való jogot veszik először el. Pontosabban már elvették, mint ahogy egykor a zsidókkal is kezdték. A zsidóktól először a méltóságukat vették el, majd a szabadságukat, végül az életüket. Az új kovid-rezsim úgy tűnik, hamar félredobja a humánus álarcát. Németországban az orvosok, akik minden elnyomó rendszer hű, lelkes kiszolgálói már arról vitatkoznak, hogy egészségügyi túlterheltség esetén az oltatlanokat hagyják kezelés nélkül meghalni, és csak az oltottak kapnak ellátást. Az oltatlanoknak a méltóságukat és a szabadságukat már elvették… Vajon mikor törtnek az életükre?

Nem, rendőr úr, ön nem őrült meg, erről biztosíthatom. Vegyük példának Gibraltárt, ahol ugyanis mindenki be van oltva, a fertőzöttek száma mégis drasztikusan emelkedik. Emiatt a kormány ismét korlátozásokat vezet be. Gibraltár a szélsőséges eset, amely megmutatja, hogy milyen zsákutca felé tart minden ország, ha nem reálisan válaszol bizonyos kérdésekre. Az elmúlt néhány napban a Gibraltáron kialakult helyzet ékes bizonyítéka annak, hogy micsoda brutális ellentmondások között élünk a COVID-19 járvány kirobbanása óta. Egyre több a kérdés, a válasz ugyanakkor sosem egyértelmű. Az Ibériai-félsziget déli részén található kis brit enklávéban a beoltottak aránya 119%, azaz a felnőtt lakosság 100%-a be van oltva, és egy jelentős kisebbség pedig már megkapta a harmadik oltást is. Mindazonáltal október óta a Covid esetek száma folyamatosan növekszik. Bár a kórházi nyomás minimális (még), sajnos elhunytak is vannak. Ebben a helyzetben a kormány úgy döntött, hogy új korlátozásokat vezet be a társadalmi életben. Ezek az intézkedések egyelőre a tömegrendezvények felfüggesztésére, a beltéri maszk viselésére és a csoportos összejövetelek tiltására vonatkoznak, később ezeknél komolyabb korlátozásokra is lehet számítani, ha az új esetek száma nem csökken. A gibraltári lakosság értetlenül áll a dologhoz, hiszen nekik azt mondták, hogyha beoltatják magukat, akkor az efféle intézkedéseknek egyszers mindenkorra vége lesz. A kormányok minden országban éjjel-nappal azt szajkózzák, hogy minél több állampolgár van beoltva, annál kevesebb a fertőzött és annál kevesebb a kórházi ápolt, Gibraltáron azonban teljes az átoltottság (elvileg), így már nem tudni, hogy kire lehet ujjal mutogatni a COVID esetszámok miatt. Eközben egy helyi forrás azt írta a BitcoinBázisnak, hogy a gibraltári kormány által közzétett statisztika nem igazán érthető vagy valamiféle félreértés lehet. Nem mindenki oltott, hiszen a napi új fertőzöttek között például feltünteti a helyi hatóság az oltatlanok számát is, ugyanakkor a hivatalos oldalakon mindenhol azt írják, hogy a felnőtt lakosság teljesen oltva van. A szakemberek, az állam a normális életet a nyájimmunitáshoz köti, de úgy tűnik csak egy álmot kerget, hiszen nyáj már van, csak immunitás nincs. A lakosság be van oltva, a kórházakban nincs káosz, az egészségügyi rendszer képes megfelelően ellátni az oda bekerülő betegeket, mégis további áldozatokat kérnek a lakosságtól és újabb korlátozásokat helyeznek kilátásba. Akkor mégis mikor lesz ennek az egésznek vége? Ha mindenki felveszi a harmadik, a negyedik vagy a sokadik oltást? Ha még az újszülötteket, az állatkerti állatokat, a házi kedvenceket is beoltják? Addig amíg egyetlen ember is COVID miatt kerül a kórházba?

Ez utóbbi valószínűleg sosem következik be, hiszen a vakcinák sajnos nem képesek megfékezni a vírus terjedését, illetve a betegség súlyosabb formáinak kialakulását. Vagy A vagy B válasz a helyes. Az egészségügyi vészhelyzet híveinek, azoknak, akik még mindig csak azt ismételgetik, hogy “háborúban állunk” a vírussal, választaniuk kell. Nem támogathatnak továbbra is két teljesen összeegyeztethetetlen elméletet. Ha a vakcinák jelentik az egyetlen és végleges megoldást a problémára, ahogyan azt sokan állítják, és a lakosság bizonyos csoportjait kellőképpen megvédik a fertőzéstől, akkor nem indokolt a bezárás, a korlátozás. Ha ezzel szemben továbbra is a korlátozások szükségességére hivatkoznak, mert attól tartanak, hogy a téli hónapokban drámai lesz az állapot a kórházakban, akkor el kell ismerniük, hogy a vakcinák nem megfelelőek, hanem csak egy eszköz a sok között. Ekkor viszont nem indokolt a polgárokra gyakorolt brutális nyomás vagy zsarolás az oltás beadatására. Csak egy válasz van, nem lehet egyszerre A és B is. Mindkét esetben azonban teljesen értelmetlen az oltások folyamatos ismétlése, melyet az új “szent grálként” hirdetnek. Ha a vakcinák hatásosak, általában nincs szükség végtelen számú emlékeztető oltásra, kivéve néhány különleges esetet, amelyeket viszont eseti alapon kellene ellenőrizni. Ha viszont a vakcinák nem, vagy csak részben hatásosak, akkor mi értelme megismételni őket egy olyan vírus jelenlétében, amely egyre inkább eltér attól a vuhani verziótól, amelyre a vakcinákat eredetileg tervezték? Hogyan lehet ebben az esetben hiteles az az ígéret, hogy az emlékeztető oltások tartós immunizációt biztosítanak az oltottaknak?

A gibraltári eset felszínre hozza a “vakcinák vagy lezárás” narratíva összes hibáját. Ez a kártya már nem játszható ki egyetlen országban sem. Az állandó riogatás, a kormányok kényszerítő beavatkozása, a kritikus hangok cenzúrázása, az ugyanazokra a kérdésekre mindig más válaszok adása előbb vagy utóbb még a legnagyobb oltás, illetve lezáráspárti embereket is elbizonytalanítja. Tehát Gibraltár százszázalékosan be van oltva, és a világon az ötödik legnagyobb a halálozási rátája. Egész Afrika egyegésznyolc százaléka van beoltva, és senki sem kovidos, csak hogy legyen összehasonlítási alap, és ezáltal teljes képet kapjunk ezekről a csodavakcinákról. És vannak emberek persze, akik még a gibraltári esetet is megmagyarázzák. Hogy mivel? Azzal például, hogy a gibraltáriak alapvetően sokat utaznak munkájukból kifolyólag, és a koszos fertőző oltatlan külföldiektől kapják el a vírust oltottként, és hordják vissza hazulra azt. Az ilyen önmagát büszkén értelmiséginek és minden oltatlant koszos tudatlannak találó mondjuk a saját teóriája kapcsán igazán kétségbe vonhatná a vakcinák hatékonyságát, amennyiben ténylegesen ilyen könnyedén elkapja egy oltott egy oltatlantól a vírust. Te jóisten gyere le…

tmz

Biocentrizmus

Egymás fegyveres ölelésében

Már nem egyszer beszéltek úgy a világ különböző országainak a felfegyverkezéséről nekem, mint afféle pozitív jelenségről, amely mintegy megteremteni hivatott a világbékét voltaképpen. Ilyenkor azt beszélik teljes meggyőződéssel, hogy a békét egyedül csakis a legkorszerűbb, legmodernebb fegyverek birtoklása hozhatja el. Mi már az atom? Az atom, mint fegyver lassan olyan számba fog menni, mint nyolcvan […]

Read More
Biocentrizmus

A klímaváltozás, mint immanens jelenség

Induljunk ki abból az eléletből, ami sokak szerint hókuszpókusz és áltudomány. Nyilván a materialisták szerint, Tehát induljunk ki abból, hogy a világ tudatunk kivetülése egy konkrét hely helyett. Mondjuk egy sötét, tehetetlenséget nyújtó, csillagokkal teli világűrben keringő gömbföld helyett. A materialisták szerint az úgynevezett mennyország, tehát odaát egy tündérmese, ami kinevetendő. A halálközeli élményt átélt […]

Read More
Biocentrizmus

Paradoxon

Gonoszság gonoszság hátán. Valahogy így lehetne jellemezni az elmúlt időszakot. Doktor Eli David azt posztolja már egy jó ideje az x-en, hogy Kongóban, Nigériában és egyéb afrikai országokban ennyi meg annyi lemészárolt halott embert eredményezett az ottani háború, és mert az izraeli háborúval foglalkoznak sokan, ezért ők antiszemiták. Szegény, szerencsétlen zsidó vezetésért mindjárt elmorzsolok egy […]

Read More