A trieszti helyzet

Olaszországban áll a bál, legalábbis az oltatlanok körében, akiket nevezzünk most csak simán egészségeseknek, az oltatlan megnevezés ugyanis már önmagában sértő és diszkriminatív. Semmilyen támogatást nem kapnak a tüntetők semmilyen baloldali és jogvédő egyesülettől, akiket a rendőrség egyre brutálisabb eszközökkel oszlat. A jogvédő, baloldali beállítottságukról híres szervezetek pedig mintha egyszerűen megszűntek volna létezni az utóbbi időben. Se hírük, se hamvuk. Már csak a nevükben baloldaliak, csak a nevükben jogvédők, mintegy önmagukon hagyva ezeket a történelem által kitalált és bizonyos intézményekre aggatott jelzőket, és tetszelegnek a szerepükben, eljátszva azt, ám alapvetően egy globális világelit akaratának vannak minden szinten alárendelve. Manapság csakugyan semmi nem az, aminek látszik, miközben a látszat továbbra is igen fontos, de a felszín alatti rohadás a legkevésbé sem. A brazil elnököt, Jair Bolsonarót akarják bíróság elé citálni és elítélni egyesek, amiért állítólag rengeteg ember haláláért felelős a kovid terror mérsékelt vagy teljességében elmaradt alkalmazása miatt, miközben az igazán veszélyes tömeggyilkosoknak hajbókol és csókol kezet lábat az összes létező miniszterelnök, de még az angol királynő is. De ki védi meg a trieszti munkásokat a zöldigazolvány zsarnokságától?

A trieszti munkások sztrájkja és tüntetése már előrevetíti, mi mindent lehet elkövetni egészségügyi veszélyhelyzet örve alatt az emberekkel. Még sincs számottevő baloldali erő, ami melléjük állna. Noha itthon már az Alkotmánybíróság is kimondta, szerintük nem diszkrimináció szolgáltatások megtagadása a védettségi igazolványok alapján, Olaszországban már ehhez képest is szintet lépett a rendszer. Mario Draghi kormánya ugyanis október tizenötödikén kiadta azt a rendeletet, amelynek értelmében október tizenötödikétől egész Olaszország területén csak az vállalhat munkát, aki az európai zöld igazolvánnyal igazolja, hogy vagy beoltották vagy átesett a fertőzésen az elmúlt hat hónapban, vagy pedig folyamatosan vásárolhatja a negatív teszthez a készleteket súlyos pénzekért. Mindez munkások százezreit hozta lehetetlen helyzetbe és a felháborodás egyre nagyobb hullámai lepik el az országot. Ott van például Trieszt, ahol szombat óta tartanak a békés tiltakozások az oltatlanok ilyen disztópikus megkülönböztetése ellen. Az óriási kikötőváros dokkmunkásai például nagyobb részben feketén vagy szürkén dolgoztatott vendégmunkások is, akik nagyon nehezen tudják elintézni, hogy a Green Pass rendben legyen náluk is. Arról már nem is beszélve, ha inkább PCR-tesztekkel szeretnék igazolni meg nem fertőzöttségüket– hiszen az országban ezért mindenhol fizetni kell–, számítások szerint ez havi százötven eurós megterhelést jelentene egy átlagos dolgozónak. A békés tüntetések mellett ezért a dokkmunkások sztrájkba is kezdtek, a demonstrálókat azonban a központi tereken brutálisan, vízágyúkkal oszlatják a rendőrök. Mindez jellemző: a nagypolgár vagy irodista kényelmes székéből nincs is fontosabb dolog, mint az oltások keltette biztonságérzet, pont úgy, ahogyan a karantént is főleg ők viselték nagyon jól, miközben a futároknak, a hajókirakóknak, a húsgyári dolgozóknak, a pékeknek, a fuvarosoknak, a kórházi dolgozóknak mindennap szembe kellett nézniük a fertőzésveszéllyel és el kellett látniuk a munkájukat, különben egyszerűen mindenki éhen hal. Ha Polányi Károly halhatatlan Nagy Átalakulását megnézzük, az 1929-et elemző elmélete alapján világos, hogy amit ma átélünk, az éppen a nemzetközi nagytőke egyik új, integráló, a kizsákmányolást és alávetést optimalizáló mozgása, amely azonnal ellenmozgást vált ki.

A huszadik században az ellenmozgásokat a szélsőjobboldal és a kommunista-szociáldemokrata baloldal felváltva használta ki. Mára a baloldal az ellenmozgásnak még csak az utórángásait sem produkálja, és nemcsak itthon nem: Olaszországban éppen egy ilyen népellenes rendeletet is támogat immár csak a nevében balközép Demokrata Párt. Ha arra gondolunk, hogy korábban nevük ellenére éppen ők javasolták azt is, hogy választáson is csak oltottak indulhassanak Olaszországban, akkor a helyzet még kétségbeejtőbb. Szomorú leépülés ez. Ma ezeket a sztrájkoló embereket Nyugat-Európában intézményes szinten alig képvisel valaki, és legkevésbé az elidegenedett, erkölcsi leckéket mammogó „baloldal”: az intézményes politikától még leginkább az olasz szélsőjobbtól számíthatnak segítségre és megértésre, de csupán a radikális egyéni szabadság elve miatt. Ennél is fontosabb azonban a – speciálisan olaszosan használt – „intézményeken”, így a pártokon és társadalmi szervezeteken, szakszervezeteken túli társadalmi szolidaritás, aminek jegyében egyre több olasz veti vigyázó szemét Trieszt felé, avagy egyenesen el is indul oda. Hiszen ami ma ott történik, már egyértelműen túlmutat még az eddigi, zöldigazolvány elleni tüntetéseken is, pőre valójában fedi föl az uralkodó osztály cinizmusát, amelynek keretében még egy járványból is csak a kasztrendszer és a gyógyszer- és magánkórházbiznisz megerősítése válik számára fontos feladattá. Ha valaki óvatlanul röhögött is volna Giorgio Agamben lockdown-kritikus írásain 2020 elején, (most itt elemezte a kialakult helyzetet), mára már egyáltalán nem ajánljuk neki, hogy így tegyen, hiszen a disztópia, amitől rettegett, máris tapintható közelségbe került.

Lesz majd áruhiány hamarosan. Áruhiány, amit az angolok ráfogtak a brexitre. De Olaszország nem lépett ki az unióból. Hamarosan üres polcokkal találkozhatunk mindenhol. Nem lesz rakodó, gépkocsivezető, kétkezi munkás. Majd, ha jön a negatív tapasztalat, rájönnek a tömegek, hogy mi is a helyzet valójában. Igaz, aki az elmúlt évtizedekben nyitott szemmel járt, az nem lepődik meg olyan túlságosan azon, hogy sem a baloldaliak, sem a szakszervezetek nem képviselik a munkásokat – Európában legalábbis. Ami szomorúbb, hogy mennyi magát spirituálisnak mondó ember nem áll ki a zsarnokság ellen. Az oké, hogy a pápa legyint, és közli, hogy a Vatikánba meg amúgy a mennyországba is szükséges a QR kód, de hogy mennyi vallásos ember, etikus vegán, pro-life aktivista, jógaoktató satöbbi nem áll ki még szavakkal sem a vakcinaterror ellen, az valami egészen megdöbbentő. A részükről tehát az egész életművük pusztán egy PR-maszlag volt? De igazából nem is kellene a baloldali erőknek melléjük állni. Elég a józan ész ahhoz, hogy ne kényszerítsünk senkire se olyat, aminek hiányában másnak nem tenne kárt.

tmz

Biocentrizmus

Kóbor János halála, a szuicid tömeg, berlini tánctilalom

Utálom, amikor ilyen dolgokban igazam lesz. Arról van szó, hogy hetekkel ezelőtt megmondtam előre, hogy Kóbor János nem fogja élve elhagyni a kórházat. Manapság ugyanis nincsen veszélyesebb dolog büszke oltatlan hírességként bekerülni a kórházba. És mint ahogy azt megjósoltam, Kóbor János végül nem hagyta el élve a kórházat. Most aztán lehet mutogatni egy egész országnak […]

Read More
Biocentrizmus

Zsoldos Ákos bejegyzésére való reakció – avagy lehet-e kötelezni egy egész felnőtt lakosságnak az oltást?

Az ellenség kivont karddal rohan felénk, de mi mégis félünk meghúzni a ravaszt – volt olvasható egy bejegyzésnek a címe, amely bejegyzés azt taglalta, hogy az oltatlanoknak miért nem szabadna, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról. A cikk csak a szokásos, sokak által unt történetről ad számot ismét csak: a koronavírus-járvány sokkoló hirtelenséggel tarolta le […]

Read More
Biocentrizmus

Kényszeroltás, világkrízis, klímaharc, univerzális alapjövedelem

A politikai elit a globális pénzügyi tőkével együttműködve a világjárványnak nevezett manipulációk gerjesztésével egy gazdasági világválság kirobbantását készíti elő. Az eddigi gazdasági rendszerek irányított összeomlasztása zajlik, aminek árnyékában a totális megfigyelés diktatúráját próbálják kivitelezni. Miközben a társadalmi párbeszédet cenzúrával és megfélemlítéssel fojtják el, egy olyan bio-technológiai-kapitalista disztópia felé terelnek bennünket, melynek pokoli mélységeit majd csak […]

Read More