A technológiai fejlődés a 2020-as év kezdetével robbanás-szerűen elkezdte egyértelmű jeleit mutatni annak, hogy a negyedik ipari forradalom ránk fogja rúgni az ajtót rövidesen. Mint ahogy egyébként sincsenek véletlenek soha és sehol, úgy természetesen a covid e kerek időpontra, 2020-ra való időzítése sem véletlen, mint ahogy a H1N1 2010-ben, valamint a spanyolnátha 1920-ban való debütálása sem volt az. Én pedig aztán hiszek az ilyesmikben, mint a számmisztika és a mágia, ezért is mondtam, hogy nem léteznek véletlenek. Tényleg ne tételezzük fel azt, hogy mindent az emberekből álló háttérhatalmi elit irányít, hiszen olyan, számunkra láthatatlan erők működnek az univerzumban, melyekről nekünk még csak halvány lila fogalmunk és elképzelésünk sincs. Maradjunk annyiban mindenesetre, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Valakik, vagy valamik, bizonyos entitások úgy gondolták, hogy ha már amúgy is új évtizedbe fordulunk bele, akkor éppen itt van az ideje egy kicsit felpörgetni az eseményeket. Az események pedig zajlanak, olyannyira, hogy például már Magyarországra is beimportálhatják az úgynevezett robotkutyákat, amelyek hivatottak lesznek a kötelező távolságtartásra felhívni a figyelmet, és e, valamint egyéb más vélt tilalmak megszegése esetében bizony a közelünkbe férkőzni és zaklatni is fognak bennünket. Ez már működik Kínában. Rengeteg tudományos vitát le lehetett volna folytatni az utóbbi egy évben hazánkban, akár skypon is, de ilyesmire tudomásom szerint egyetlenegyszer sem került sor. Az elmúlt egy év alatt ugyanis annyi innovatív fejlemény terjedt el a világon, mint amennyi talán az utóbbi tíz év alatt sem összesen. Talán szándékosan időzítettek valakik valóban az évtizedfordulóra, miután hosszú évekig visszatartottak rengeteg innovatív megoldást, mert mondjuk egyszerre szükséges rengeteg minden egy új tervre, ki tudja… Az tény és való, hogy például a laptop, a tablet és a simogatni való okostelefon is már kezdenek az elavulás útjára lépni, és mint azt tudjuk, minden tíz, de legkésőbb húsz évben következik egyfajta váltás, amikor is az éppen általunk használatban lévő elektronikai cikkeket átadjuk a muzeális kornak, és betehetjük azokat valahová a négy lábon álló óriás szocialista korszakból ismert Orion tévék és a tárcsázóstelefonok mellé. Mint tudjuk, feltalálták már egy ideje a hanggal irányítható telefont, amire természetesen senkinek nem jut eszébe valahogy átállni, mivel az ember nagy általánosságban gyakrabban kezel egy telefont otthonán kívül, mint odahaza a négy fal magányában, és teljesen érthető módon senki nem szeretné a legféltetteb titkait kiordítani magából, – nem feltétlenül szükséges ehhez pornóoldalakat látogatni, egyszerűen elegendő ehhez egészséges mértékű gátlásos jellemmel rendelkezni, mindenkinek a magánügye az, hogy minek a nézegetésével és olvasgatásával tölti el az időt más emberek közelében, egymagában egyaránt. A google glass is napirenden volt már sok év előtt, meg is kíséreltek egy telefonnal összeköthető okosszemüveget gyártani, amiből aztán végül csúfos kudarc lett. Minden adott volt tehát, hogy forradalmi áttörést érjünk el néhány éven belül többek között Elon Musk neurolink névre keresztelt csodamasinája révén, amely nem hivatott másra deklaráltan, minthogy összekapcsolja az agyat az internettel. Futurisztikusnak és valószerűtlennek tűnik, jómagam is sokat töprengtem azon, hogy mégis ezt miféleképpen fogják vajon kivitelezni, mert ez már nem az a kategória, amikor besétál az ember a Média Márkba, (mert van olyan hülye, hogy ott vásároljon silányat drágán), odamegy az elektronikai osztályhoz, és leemeli a polcról ezt a bizonyos kütyüt, hogy aztán az agyával kapcsolatba hozza. Itt kőkemény orvosi beavatkozás szükséges, legalábbis elsőre ez jut eszébe az embernek. Elon Musknak viszont a világ legleleményesebb üzletembereként nyilvánvalóan rengeteg praktikus ötlete van, így már tesztelve is volt az általa forradalmasított és feltalált módszer, amely mindössze annyiból állt, hogy fel kell csippenteni azt a bizonyos eszközt, amit most nevezzünk csak simán csipnek, (egyébként a szó legszorosabb értelmében az is), és kapcsolatba lép az agyunkkal. Disznókon már kipróbálták, és kiválóan szuperál a dolog.
Elon Musk terve nem más, minthogy gyógyírt nyújtson általa különböző betegségekben, hiányosságokban és fogyatkozásokban szenvedőknek, – vakoknak szeretné visszaadni a látását, süketeknek a hallását, agysérülteknek és szellemi fogyatékosoknak a képességeit fel kívánja javítani, valamint a depressziót is orvosolná vele kellemes energetikai hullámok és zene által. És miután nyilván hozzáférne az agyunk mindazokhoz az információkhoz, amelyek fellelhetőek a világhálón, – lévén, hogy maga az agyunk lenne a világháló, – egyszerűen fejezve ki magunkat felokosodnánk e masina által, eggyé válnánk vele egészen pontosan, és szinte azonnal előhívhatnánk mindent, amire csak szükségünk van, mint amit most is akármikor előhívhatunk szükség esetén, viszont ahogy Musk is fogalmazott, viszonylag sok idő feleslegesen elmegy a számítógépek és az okostelefonok kezelésével.
Azzal érvelt, hogy tulajdonképpen már így is félig kiborgok vagyunk, hiszen a telefonunk és mindenféle okoskarkötőnk és okosóránk által voltaképpen össze vagyunk kapcsolva a gépekkel, amelyek ugyebár tisztában vannak vérnyomásunkkal, megtett napi kilométereinkkel és lelki, – idegrendszeri állapotunkkal. Feltételeztem azonban, hogy, – mivel a legmagasabb szintű technológia természetesen a hadsereg és a titkosszolgálatok kezében összpontosul jelenünkben is, mint ahogy mindig is ott összpontosult, és ötven évvel előrébb járnak a technológiában mint bárki más a földön, – hogy nem fognak az ő hátrányukra és kárukra felokosítani. Amíg a telefonon és a notebook-on kutatja a számára hasznosnak vélt információkat a paraszt a panel tizedikről, addig nem érzi magát veszélyben az elit, viszont mihelyt az iskolás gyerek, meg majd a felnőtt egyetemista az általuk létrehozott, egyébként töméntelen mennyiségű hazugságokat és féligazságokat oktató, az oktatással is lelkitoprongy embereket produkáló intézményeikben bármikor visszamondja vizsgákon tanulás nélkül azt, amit neki be kellett volna magolnia, hogy meggyötörjék az agyát, és ne arra használja, amire igazándiból való, akkor bizony veszélyben fogja érezni magát az elit. Könnyen lehet, hogy akinek a tudásra valójában igénye van, és nem kíván értékes időt elfecsérelni hasztalan magolásra, az egyszerűen csakis azzal fog foglalkozni ezentúl, amivel szeretne. És ez lenne az első lépés egy fiatalember öntudatosság és a kiteljesedés ösvényére lépésének. És ezt a luxust számukra nem engedélyezheti az elit, a saját jól felfogott érdekében. Hiszen pontosan jól tudták mindig is, hogy mi a legjobb módja az emberiség megtörésének és engedelmes birkásításának már a kisgyermekkortól kezdve, amely módszerek tökéletes kivitelezéséhez pszichopata és jól megfizetett pszichológusok nyújtottak segítőkezet nekik. Módszerüket már Szent-Györgyi Albert is elvetette, és hevesen ellenezte száz évvel ezelőtt, a Szegedi Tudományegyetem rektoraként.
Szent-Györgyi Albert Igyekezete az oktatás megreformálására, hogy ne csak szenvtelenül passzírozzák bele a fejekbe az anyagot, hogy ne csak megtanuljon a gyerek egy verset, hanem annak a szeretetét tanulja meg, és élje át azt, nem ért célt, sajnos még a halála után sem.. És ez nagy szégyen, hatalmas gyalázat a világra nézve, – nem is csak az önmagában, hogy a jóért és nemesért kardoskodók szava nem hallgattatik meg, és a társadalom eltűr egy poroszos rendszert még a technológia rohamos fejlődésének és a nagy felvilágosodás idején is, – hanem az, hogy az iskolákban Szent-Györgyi Albertnek az oktatás megreformálására tett erőfeszítéseit és az oktatási rendszerről alkotott súlyos véleményét nem tanítják manapság az iskolákban. Nem lehet a méltán híres és zseniális kutatóról többet megtudni az iskolák tankönyveiből, mint azt, hogy felfedezte a C-vitamint, ami kétségtelenül szintén egy hatalmas erény volt a maga idejében, és volna az napjainkban is.
Hát persze, mit is gondolok, majd a gyerekgyötrő poroszos iskolák szembe köpik saját magukat azzal, hogy Szent-Györgyi Albert humánus nézeteit tanítsák, még csak az kéne ám, hogy a diáknak azt mutogassák, hogy milyen nagyszerű lehetne az oktatás és emberbarát, de történetesen ti nem részesültök ebből száz évvel később sem, mert mi ilyen begyepesedett zsarnoki uralom fele hajló alázatot és hajlandóságot továbbra is kialakítani hivatott mátrix smasszerek vagyunk? Mostanra pedig már eljutottunk arra a pontra, hogy nyilvánosan elismeri egy-egy tagja az elitnek, hogy túl sokan vagyunk, hogy azután a saját médiájukban megpróbálják elhitetni az emberiséggel, hogy a mi érdekünkben kívánnak beoltatni humánkísérlet keretében több milliárd embert. Még mielőtt a technológia révén valóan felokosodnánk esetleg. Az emberek nagyrésze pedig, értelmiségieket is bőven beleértve érthetetlen okokból, mint valami kikerülhetetlen kötelezettséget, csakhogy nehogy megvádolhassák őket azzal, hogy miattuk nem ért még véget a járvány, mert nem oltatták be maguk, mindannak ellenére, hogy még maga Müller Cecília is a saját szájával elmondta, hogy az oltás halálhoz vezethet, (amely vagy egy szerencsétlen, ámde igazságtartalommal megtelt elszólás volt, vagy szándékos és tudatos mondat, mert nem bírta már a lelkiismerete), az emberek továbbra is maximális hittel a lelkükben készülnek oltakozni, miközben teljes mellszélességgel állnak ki a gyilkos, és egyre több országban felfüggesztett és hatósági vizsgálat alá helyezett vakcinák mellett. Továbbra is a megfelelő oltakozás számához kötik az enyhítéseket, zsarolják az embereket, miközben folyamatosan jönnek mindenfelől a hírek, melyeket már nem tudnak visszatartani, és az egyébként is púposodó szőnyeg alá söpörni, hogy halnak meg az emberek a vakcináktól, miután lélegeztetőgépre kerültek. Író, és kötőbarátom, Rékasi Zsigmond facebook oldalán is olvastam néhány elkeserítő hozzászólást, amelyet remélhetőleg igen sokan olvastak még rajtam kívül, ahol többen is leírták, hogy a szüleik vagy valamelyik hozzátartozójuk rosszul van a vakcinától, és vagy a mentőket várják már órák óta, vagy pedig már rajta vannak a lélegeztetőgépen. Ezt szánják a sorsunknak a felokosítás helyett, és Elon Musk találmányai, valamint a tudat letöltése és elmentése örök időkre is igen keveseknek fog megadatni, a leggazdagabb kasztnak. Merthogy ez is bekövetkezne még a mi életünkben, amennyiben négy-öt esztendőnél tovább sikerül életben maradnunk. Félő azonban, hogy mire a szegényebb rétegek számára is hozzáférhető lenne majd a lehetőség az örök életre, már nem lesz szegényebb réteg. Az örök életre, ugyebár, ők így mondják…
De vigasztaljon minket az a tudat, hogy az élet egyébként is örök valamiféle formában, mert ugye általános iskola hatodik osztályában mindenki tanulta fizikából az energiamegmaradás törvényét, amely kimondja, az energia nem vész el, és soha nem alakulhat ki a semmiből. Mindig is voltunk, és mindig is leszünk, mint ahogyan az univerzumnak sem volt soha kezdete és nem is lesz soha vége, úgy a lelkünknek és az öntudatunknak sem volt soha kezdete és nem is lesz soha vége. Talán éppen ezért kaptuk a humort ajándékba, mint jó tulajdonságot, mert tisztában vagyunk azzal, hogy úgy igazán úgysem árthatnak nekünk senki és semmi, hiszen legfeljebb csak innen, erről a földi állomásról tűnhetünk el, ahogy Doktor Eben Alexander is, – aki materialista orvosból vált kómában eltöltött élményeitől a végtelen életben hívő emberré, – is írta a könyvében. A fösvény ostoba elit pedig legfeljebb csak útját állhatja a saját természetes reinkarnációjának, amelynek egészen biztosan nem lesz jó vége rájuk nézve. Nem azért, mert a földi örökkévalóságukban, a mesterséges testükben emészteni fogja őket a céltalan unalom. Én azt gondolom, hogy egyszerűen azért, mert a biblia is megírta, hogy amikor az ember eljut oda, hogy Istenné válhasson, akkor fog elesni e lehetőségtől, amikor már karnyújtásnyira van tőle. Tehát valaki szörnyűség, mint amilyen annak idején a negyvennapos özönvíz is lehetett, megfosztja őket majd ettől a lehetőségtől. És amit a biblia eddig megírt, az minden esetben megtörtént. Jómagam ki tudnám használni a földi örökkévalóságot tudatfeletti emberként, leírnám, amit látnék, az örökkévalóságig alkotnék és a mindenség krónikása lennék, puszta szemmel látnám azokat a társadalmi metamorfózisokat, évszázadonkénti paradigmaváltásokat a tudományban, amihez jelenleg egy átlagos emberi élet kevés, de biztos vagyok abban, hogy a természetes inkarnálódással, a halál nevű állapot után kiivandó felejtés poharával jobban járok, mint a tudatletöltéssel. Maradjak örökké ebben a harmadik dimenzióban? Na ne! Szerencsémre szegény ember vagyok, így nincs választásom, nem fenyegethet a kísértés veszélye.
